Bántalmazott nők miért az összes többi ártatlan férfiakra gyűlölködnek? Miért nem a bántalmazókra, miért nem a rendőrökre, miért nem a jogalkotókra?

Kérdező, te annyira ostoba vagy, hogy szerinted egy bántalmazott nem a bántalmazóját gyűlöli elsősorban és legmélyebben? De, képzeld el, őt és a körülményeket utálja leginkább.

Viszont az is érthető, hogy egy ilyen szellemi és fizikai trauma után az adott nő kerüli a férfiakat. Utálni nem kell őket, de a távolságtartás érthető.

Nem nagyon ismerek olyan férfit, aki a nővel szimpatizál ilyen esetben. A legtöbb férfi a férfi pártját fogja, vagy aktívan, vagy úgy, hogy csendben marad és nem szólal fel.

Ha te felszólalsz ellenük, a kivételhez tartozol, és tisztellek.

Nem minden férfi, de mindig egy férfi.

[link]

Ez sok esetben azért lehet így, mert projektál... Traumatizálták a történtek, és amíg nem tudja feldolgozni azt, addig mindenben azt fogja keresni, mert azt fogja gondolni, hogy az a "normális" férfi cselekedet, amit tapasztalt.

Más oldalról a nőnek ez egy kiváló alkalom a férfinem elleni játszmázásra. Azért bőven érnek férfiakat is nőktől sérelmek, mégis mi a társadalmi és közösségi reakció, ha ez kitudódik? Kb komolyan sem veszik. Az érintett nők egy része pont ezt a sajátosságot tudja kihasználni, sőt, rájátszik, még tovább gondolva a dolgokat, direktbe ő talál ki szituációkat, ha ártani akar valakinek (férfinek). Persze ez jogalap számukra az általános gyűlölködésre...

Tizennyolc éves koromban megerőszakolt egy taxisofőr, majd miután végzett, otthagyott az út mentén. Nem tudtam mit kezdeni magammal, egyszerűen bőgtem. Hajnali kettő volt, én meg ott feküdtem a földön széttépett ruhában, betört mobillal, fájó testtel.

Egy szolgálaton kívüli rendőr vett észre, ő vitt be a kapitányságra, ahol a többi rendőr végig hihetetlen kedves volt. Adtak ruhát, főztek teát, majd amikor már tudtam beszélni, felvettek egy vallomást. Ezután az egyikük hazavitt a szüleimhez és ő mondta el, hogy mi történt. Nyilván vannak rémes rendőrök, de akikkel tapasztalatom volt, ők rengeteget segítettek, illetve minden rendőrre igaz, hogy a törvény keretein belül tudnak cselekedni. Sok esetben hiába tennének még valamit, nincs rá lehetőségük, keretek közé vannak szorítva.

Elkapták, és mivel visszaeső volt, több letöltendőt kapott, bár így is kevésnek érzem. Az ilyeneket minimum kasztráltatni kellene. Igen, a jogalkotókat és a politikusokat már jobban lehetne gyűlölni, csak tudod őket is megválasztják az emberek. Hiába utálom XY politikust, ugyanígy utálhatnám azt a több millió embert, aki megszavazta.

Akik korábban a férfi barátaim voltak, ők megmaradtak barátoknak, nem utáltam meg őket. Ebben közrejátszik, hogy végig támogattak és nagyon odafigyeltek rám, nem pedig elviccelték az egészet. "Mi van, nem volt nálad pénz, hogy fizess, így maradt a szex?" és társaik, mert ilyenek is voltak. Rengeteg férfi van, aki a mai napig képtelen feldolgozni és megérteni, hogy mekkora trauma és törés a nemi erőszak. Akik elviccelik az egészet, vagy akár képesek a férfi pártját fogni.

Új férfiak felé viszont sokáig nehezen nyitottam. Nem szerettem, ha közel vannak hozzám, ha hozzámérnek, ha a szexről beszélnek. Évekig jártam terápiára, mire eljutottam arra a szintre, hogy vágyjak a szexre és egy szerető férfi közelségére. Huszonhárom évesen meg is ismertem a páromat, fantasztikus férfi és hihetetlen türelmes volt velem. Nem hagyott ott, amikor az első ujjazásnál elkezdtem sírni, hanem támogatott abban, hogy őszintén tudjam élvezni.

Nem érdemes és nem szabad utálni olyan férfiakat, akik valóban nem ártottak senkinek és semminek. Ugyanakkor szerintem érthető, ha az adott nőnek idő kell ahhoz, hogy ismét meg tudjon nyílni a másik nem előtt, és emiatt panaszkodni szerintem röhejes. Egy traumatizált ember nem azzal fog foglalkozni, hogy neked mi esik rosszul, hanem a saját biztonságát fogja előrehelyezni, tűnjön ez neked bármilyen túlzónak. Én azóta se ültem taxiban.