A férfiak miért nem kedvelik a határozott, önálló nőket?

Az a véleményem, hogy a "határozott, önálló nő" csak egy álarc. Ugyanúgy érzelmi reakciókat stb. fog adni mint az átlag nő, ha olyan sziuációk jönnek.

A valódi határozottság, önállóság a maszkulin nőknél van meg.

Adj ki neki néhány feladatot, és engedd el, hogy azt meg tudja-e csinálni kapásból, vagy sem!

Bírd ki, hogy nincs megcsinálva!

És várd el, hogy tanulja meg önerőből, intézze/intéztesse el ő!

Te is csak egy fő vagy, elfáradsz, nem szabad több embernyi munkát magadra vállalnod!

Majd elmész hintázni és mókusokat nézni, kórusba vagy úszni, ha a magad részével kész vagy!

Tudom, hogy vszeg úgyse fogod megérteni, és sértőnek veszed a kommentem, de nem baj, azért megírom.

Előre is bocs, nem lehet teljesen szépen megfogalmazni a lényeget, hogy kicsit se legyen bántó.

Először is, az egy mítosz, hogy bármilyen értelmes férfi azért ne kedvelne egy nőt, mert TÉNYLEG határozott és önálló.

Max. soviniszta senkik, és azoknak a nagy része se zavar túl sok vizet, mert pont közülük sokan vannak, akik örülnek, ha képen láthatnak nőt, nemhogy párjuk legyen.

Másodszor pedig, aki azzal jön, hogy ő mennyire erős, független és talpraesett, az nagy általánosságban nem az. Főleg, ha még azt veszi a fejébe, hogy őt ezen - nyilvánvalóan pozitív - tulajdonságaik miatt nem kedvelik (ez kb. olyan, mint mikor a nice guy-ok azzal jönnek, hogy ők annyira kedvesek és lelkiismeretesek, hogy ezért nem kellenek a nőknek, brühühühühü).

Most is azt akarod beadni, hogy gyakorlatilag fantasztikus céltudatosságod, talpraesettséged okoz gondot a kapcsolatodban. :D

Kilóg a lóláb, remélem, legbelül te is érzed.

Aki valóban értelmes, független és talpraesett, annak természetesen jön, és fel se merül benne, hogy ezeket egy párkapcsolatban negatívan látná a másik fél.

Már az első bekezdésből kiderül, hogy te lelki sérülést kompenzálsz ezzel a felvett tank személyiséggel, nem is rejted véka alá.

A valódi határozottság, önállóság nem erről szól, és egy valóban ilyen ember nem frusztrálódik azon, hogy hagyja, hogy segítsenek neki.

Pláne, hogy a nagy határozottságodban még azt se tudod, hogy tulajdonképpen mit akarsz.

Mondod, hogy nem engeded, hogy a párod segítsen, és nem tudsz ettől a törtető oldaladtól szabadulni, de ugyanakkor meg vágysz arra, hogy valaki segítsen? :D

Hát lol.

Az a helyzet, hogy ezzel a hozzáállással, lelkivilággal leginkább sérült férfiaknak fogsz kelleni, mivel azt, aki egészségesen működik és rendben van magával, egyszerűen irritálnád. Ugyanis én nem hiszek abban, hogy tényleg azért tudsz "mindent is" jobban, mert a párod valóban kevesebb lenne nálad, hanem az a gyanúm, hogy mindenkibe bele tudnál kötni, még egy hozzád hasonló csodába is.

Notóriusan úgy éreznéd folyton, hogy te több vagy, mindenben ügyesebb, jobb, stb.

Erre pedig egy tényleg okos, értelmes, magasabb önbecsüléssel rendelkező férfi egyáltalán nem kíváncsi, és ennek a nemekhez sincs köze, mert egészséges nő se kíváncsi olyan férfira, aki "mindent is" jobban tud folyton.

A másik dolog, ami fontos, az az értékrend.

Melléd csak olyan ember való, akinek az számít értéknek, ami neked is, tehát hasonlóan gondolkodtok.

Pl. én is sok dologhoz értek, én aztán nem jövök zavarba attól, hogy eldugul a lefolyó és nekem kell megcsinálni, a kocsihoz is értek, és meg tudom csinálni a legtöbb dolgot, amit egy férfinak "illik", de még a "nőinek" elkönyvelt feladatokat is. Viszont ott jönne ki a probléma, hogy engem nem érdekelne egyáltalán, hogy te igazgatóhelyettes vagy egy cégnél 26 évesen (pláne 3 éve, szóval 23 évesen kerültél oda, nem tudom, milyen cégről van szó, de nekem bűzlik ez a dolog). Teljesen hidegen hagy, én ettől nem fogok hátast dobni.

Épp ezért nem is frusztrálna, mivel én soha nem akarok semmilyen vezető pozíciót, nem vágyom semmilyen hatalomra, nem érdekel ez a dolog. A munka nekem csak egy dolog, amiből megélek, és annyi a lényege, hogy minél kevésbé csessze szét az életem, ne stresszeljen, és azért keressek vele elegendő pénzt.

Gazdag se akarok lenni különösebben (mármint ténylegesen gazdag, most nem középosztálybeli jómódra gondolok, mert abból én se szívesen engednék).

Szóval itt nem az lenne a probléma, hogy én fenyegetve érezném magam, hogy te milyen magasra jutottál, hanem az, hogy te sértődnél be, hogy én nem értékelem ezt úgy, ahogy te elvárnád.

De én csak egy példa vagyok a sokból, baromira nem érdekel, hogy kellenék-e neked, nem akarom ilyen irányba elvinni, nem ezért mondom, csak az a lényeg, hogy mindenképp kell az egyező értékrend.

Nem való melléd például egy szabadelvű, nyugis, rendszerkritikus ember.

A másik meg, hogy a szexizmusból is engedhetnél, nem ám csak a férfiak részéről rossz az. :)

Gondolom, neked se tetszene, ha tukmálnák rád mások, hogy legyél családcentrikus, és húzzál már lassan szülni, mert egy nőnek azt "illik".

Meg azt se akarnád, hogy te visszavágj a tudásodból, talpraesettségedből, hogy a párod ne érezze magát fenyegetve általad.

Akkor te milyen alapon mondasz olyat, hogy milyen munkákat "illik" egy férfinak megcsinálni?

Neked sincs ínyedre, ha elvárnak tőled dolgokat arra alapozva, hogy milyen nemi szerv nőtt a lábad közé, akkor nem lenne rossz, ha viszonoznád.

Attól, hogy nő vagy, megcsinálhatod nyugodtan a lefolyót, és nincs semmi ebben, nem jár neked váááááóóóóó, mivel egyenjogú, egyenrangú vagy.

Olyan alapon praktikus felosztani a feladatokat, hogy ki miben jó. :)

Csak ezt egy olyan emberrel ugye nehéz, akinek olyan képzelgései vannak, hogy ő mindenhez ért és mindenben jobb, mint a másik.

Éééés ezzel vissza is kanyarodtunk a hozzászólásom első felére, szóval azt hiszem, elmondtam a lényeget.

5: Neki nem volt ilyen választási lehetősége, mert a fiú teljesen süsü volt a témához és nem is akarta megjavítani...

Te azt kellene mondjad: Sárika, hadd javítsam meg én, te menj csak addig mást csinálni!