Mit gondoltok erről a helyzetről, vagy én nem kezelem jól?

Bemutattuk egymást oda-vissza. Az hogy egy lusta alak, jellemhiba. Ha kitalálok valamit, ami tetszik neki, arra elmegy. De a munkahelyi mozgás és az edzések után semmilyen sétára nem vehető rá semmikor. Otthon is ássák eleget a kertet meg minden. Csak azt nem érti meg, hogy valami ingyen szórakozás az elkél az életben, ami nem Netflix nézés. Ahhoz nem kell tàrsaság.

Én megkérdeztem tőle nem szeretne-e olyan barátnőt, aki játszik mint ő, vagy szereti-e azokat a filmeket, mint ő. Nyilván ezzel arra célozgatott, hogy tanítson meg? Vagy mit akarok???

Nem, ő nem érti, hogy az élettel való elégedettség meg a párkapcsolati elégedettség nem ugyanaz. Ő marhára elégedett én ezt értem, de velem úgy van, hogy néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Nem akar gondolatolvasósat játszani. Nagyon sok mindent mondtam már neki, ő semmiről sem hajlandó lemondani.

Az sem normális ha mindig a párunk az első, de én neki soha.

Értem ezalatt, hogy nem fizetek ki senki helyett számlákat, ne zavarjon ha tanulnom kell, mert aki nem érti meg, hogy hol vannak a határok, azzal nagyon nehéz. A bolhapartnert meg a párom, a minden mindegy is borzalmas. Kéne az arany középút, ahol mindenkinek van saját élete, mégis építünk valamit közösen.

Kaptam még egy megerősítést valakitől, hogy ez ìgy egy semmi, semmit nem akar tőlem. Tudatosan nincs benne ebben az egészben, él, mint Marci hevesen, én meg nem érek erre rá, ha már most azon stresszelek, hogy a nők 80%-a körülöttem 29 évesen már anya vagy már az volt. Az illetőnek 6 évig borzalmas próbálkozásai voltak, a mostanit, a már férjét, 1 év után házassági papír kötötte össze, mert sok f*s után már tudták, mit keresnek egymásban és kész.

Sajnálja, hogy nem mertem, nem volt időm élni, mert egyetem-anyagiak miatt aggódtam. Lett egy saját lakásom a sok munkának hála. Nekik nem kellett ezen aggódni, mert ő örökölt, a nő nem dolgozik amúgy, csak a férje, mert az kettejüknek elég, gyereket nem akarnak, van egy macskájuk.

Elmondtam neki, hogy de egy olyan nő, mint én, akinek karrierje, felépített egzisztenciája van, mégis kit nem fog elriasztani? Akiket ebben a korosztályban megismertem férfit, vagy azért szingli, mert a jelleme nem működőképes, vagy azert mert semmilye sincs, nemhogy pénze, jövőképe sem.

És nagyon sajnalja, hogy vissza kell térnem a társkeresői piacra, de higgyem el, hogy ami náluk, orosz nőknél működik, az kéne nálunk, magyaroknál is működjön. Aki fél év után nem ígéri meg, hogy egy nap elvesz, nem hordoz a tenyerén, nem hozza le a csilagokat, az nem szeret és pont. Kettő, meg kell tanulni kérdezni. Ha ő nem kérdez, nem beszél semmi fontosról, az is óriási red flag.

Náluk egyetlen Tinder beszélgetés eldöntött mindent, az első randi volt a beteljesülés, onnantól minden jó. Mert így is lehet, én is megérdemlem.

Hát, ha nem is leszek egy programozó eltartott külföldi felesége, a történetük akkor is mesés. Nagyon-nagyon szeretem őket, kár hogy annyira ritkán találkozunk. Ő is 29, mint én. Csak ő élt, én nem.

Biztosan van még előttem pár csalódás, de bele kell vágni. :(