Ezekből a reakciókból te mit éreznél?

Felnőtt emberrel élek házasságban. Ha szomjas iszik, ha csokira vágyik eszik belőle, ott van lerakva. A gyerekeket kérdezgetem és rájuk tukmálom a kajákat, felnőtt ember ellátja magát.

A főzés meg... hát ott is így. Nem őt kérdezgetem hanem a két válogatós kiskorúnak főzök. Vagy ő főz este. Vagy együtt. Na de a lényeg hogy két gyerekem van, nem három. Nem bírnék elviselni egy ilyen nyomorékot aki bociszemekkel bámulna hogy ki kéne szolgálni csokikákkal, meg ugrálni körülötte kér-e vizet, mit főzzek, bepelenkázzam vagy elég ha a bilit hozom.

Ja és dettó ugyanez volt gyerek előtt is az első férjemmel és még egygyerekesen a másodikkal is. Egyiknek sem vagyok az anyukája aki eléteszi a meghámozott gyümölcsöket meg az itókát.

#20 Érzékelem. Csak épp az itteni válaszok megint olyanok, hogy...

Lepontoznak azért, mert én kedveskedem a páromnak, azért, mert férfi? És akkor csodálkoznak itt a nők, hogy bunkók a pasik!

Hálás vagyok a páromért, akivel minden nap kifejezzük egymásnak a szeretetünket. Néha gyermeki módon, igen, mert az ember sosem szűnik meg gyereknek lenni!

x19 vagyok meg a nullára lepontozott 15 - mert felismerem, hogy a férfiak is ugyanúgy vágynak a gyengédségre, figyelemre

#22

Aham. És a te párod ez hányszor szokta az orrod alá dörgölni? Csak úgy kérdem...