A társadalom a nőket bélyegzi meg szingliség miatt, pedig a férfiak szenvednek inkább tőle?

Férfiakkal szemben sokkal kevésbé elvárás, hogy legyen párjuk, gyerekük. Persze munkahelyen meg sok társasági eseményen jól mutat, ha az illető mondhatja magáról, hogy apuka, komoly, családos ember benyomását kelti, de ettől eltekintve, ha egyedül él csak simán elkönyvelik, hogy szereti a szabadságot, nem a családos életforma kell neki és kész.

Nőket viszont általában sokkal többet kritizálják, alapból a szingliséget bemutató filmek is többnyire női karaktereket mutatnak be és a sokkal több pejoratív kifejezés van a gyerektelen nőkre, politikusok is belekötnek időnként a témába és kimondatlanul is az az elvárt, hogy egy nő anyává váljon, anélkül azt mondják "valami baj van vele".

Pedig valójában a férfiak szenvednek inkább a szingliség miatt, alapból kevésbé szocializálódnak arra, hogy háztartást vezessenek és sokkal nagyobb igényük van a testiségre, amit egyre nagyobb arányban kénytelenek nélkülözni. Jó, prostihoz eljárhatnak, de az az igazi intimitást nem adja meg, az egyik legfontosabb hajtóerő az életben, hogy legyen egy nő, akihez kötődhetnek.