Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan ismerkedhetnék, ha szociális fóbiás vagyok?
Az interjú kivonata:
Teodor 10. osztályos, technikumba jár. Az iskolaválasztásban nagyon tudatos volt. Szabadidejében sokat tanul. Hobbija
a műszaki dolgokkal kapcsolatos tervezés, szerelés. Előfordul, hogy ebben kudarcot él át, ilyenkor kétségbe esik.
Tanulás közben is foglalkoztatják a technikai dolgokkal kapcsolatos problémák. Néha könyvtárba megy tanulni, ahol
nyugodtabb a környezet.
Sokszor előfordul, hogy egy probléma megoldásába annyira belemerül, hogy nem tudnak elindulni otthonról.
Időtervezéssel egyébként is nehézségei vannak. Stresszkezelés területén szintén problémái vannak, néha rombolás is
előfordul.
Iskolában szociális fóbiája van, nem igazán tud a társaihoz közeledni, kapcsolatot teremteni velük. Halkan beszél,
izzad, szorong.
Régebben szeretett mozogni, futott, tornázott, teljesítmény túrán is részt vett.
Énképét tekintve inkább a negatív dolgokra koncentrál.
Teodor terápiás felmérését 2024.06.13-án végeztük.
Ennek kivonata:
Szemkontaktust tart, visszafogott, halk beszédű fiatal. Érdeklődése mentén szívesen kommunikál, egyéb kérdésekre
röviden válaszol.
Napirendjét nem tudja leírni, kereteket nehezen tartja.
Feszültségét nem érzékeli, saját indulataival, érzelmeivel nincs tisztában, így a kiborulás váratlanul történik nála. Ha
mégis észleli a feszültséget, a séta segít neki.
Énképének pozitív összetevőit nehezen tudja felsorolni: csendes, visszahúzódó, segítőkész, bátortalan, jószívű.
Információkat nehezen tud megszerezni pl. iskolában, mert nem mer kezdeményezni.
Úgy kéne, hogy túllépsz a szorongáson. Menj szakemberhez, kezdj önfejlesztésbe, és fokozatosan mozdulj ki a komfortzónádból.
Lényeg a fokozatosság, és a
Családod hogyan, mennyire támogat, velük mennyire tudod szabadnak érezni magad? Más közegekben (nem iskolai) hogyan kommunikálsz?
Ismerősi körben volt hasonló gyerek, neki is részben a terapeuta segített, ugyanakkor a fejlődésének szerintem több mint fele a család támogatásának köszönhető. (Csak hogy példát mondjak, tudom, hogy majd fél évig gyakorlófeladat volt, hogy a boltban a lánynak kell az eladó kérdéseire válaszolni - először csak bólintással, majd később a fizetésnél bemondani, hogy kártyával fizetnek, stb. Párhuzamosan elkezdtek piacra is járni (ahol mindenki sokat beszél, illetve mindenképp beszélni kell az eladókkal a termék kiválasztása miatt), a lány elkezdett emellett szándékosan sportolni is eljárni - először személyi edzőt kapott, majd kiscsoportos edzésre, és 3 évig röplabdázott is a lányommal). Ezek olyan alap élethelyzetek, amikbe amúgyis belekerül előbb utóbb az ember... Ha jól emlékszem kb 2 év alatt sikerült oldani megfelelő mértékben a szorongást, mostanra önmagához képest nagyon cserfes lány lett belőle :) hátha te is ötleteket kapsz innen, és tudsz, mersz kilépni a komfortzónádból!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!