Idegesít, hogy a párom nem költ rám?

Mi nők már ott tartunk hogy meg se merünk szólalni hogy illene egy mozi, vagy egy szál virág, mert akkor lehordanak minden goldiggernek.

Nekem ettől függetlenül van egy igényem és nem adom lejjebb.

Tarthatnak bárminek a pasik, akkor sem állok le többet irigy, suta, zsugorival.

Ez Bibók Bea pszichológus írása. Szerintem pont illik rátok.

Te tudsz dicsérni? Szoktál a párodnak pozitív visszajelzéseket adni?

Vannak családok, ahol azt tanítják meg a gyerekeknek, hogy nem beszélünk az érzelmekről, mert az veszélyes. Éppen ezért az így felnövő gyermeknek nem alakul ki az a készsége, illetve szokása hogy felnőtt korában elmondja, ha elégedett valamivel, ha jól eső érzéseket él át, mert a párja kedveskedik neki.

Látok olyan párokat, ahol az egyik fél egyáltalán nem ad reakciót a másik kedvességére. Látok olyat, ahol a pár női tagján nem látszik semmiféle érzelem, és látok olyat is, ahol a férfi képtelen érzelmileg kapcsolódni. Ilyenkor a kapcsolatban az a fél, aki sok energiát pakol abba, hogy érzelmeket váltson ki a másikból, nagyon csalódottá válik.

Juli és Ernő érkezett hozzám.

Juli elpanaszolta, hogy a lelkét kiteszi azért, hogy Ernő elégedett legyen vele. Finomakat főz, megterít, sportol, hogy csinos maradjon. Gyors tempóban éli az életét, minden fronton maximálisan teljesít. Olyan ajándékokat készít Ernőnek, ami egyedi, és ő, a két kezével alkotja meg.

Mégsem érkezik olyan reakció Ernőtől, ami abban erősítené meg Julit, hogy sikerült örömet szereznie. Így legközelebb még nagyobb energiákkal lát neki a feladatoknak, Ernő ennek ellenére sem ad pozitív visszajelzéseket.

Amikor a pár eljött hozzám, akkor Juli már rossz állapotban volt. Elkeseredett, magányos, kétségbeesett, csalódott, és szomorú volt, hiszen végképp elvesztette a motivációját. Úgy érezte, minden igyekezet hiábavaló, Ernő érdektelen, fásult, mintha semmi sem érné el az ingerküszöbét. Egy ideje már az addig lelkes nő már egyáltalán nem készített ajándékokat, mert elfáradt az örökös küzdelemben.

Amikor beszélgettem a párral, kiderült, hogy Ernő nagyon is értékelte Juli igyekezetét, büszke volt a menyasszonyára, sőt, mélyen megérintette, hogy figyelmes a kedvese. Mégsem jött ki a száján egy pozitív visszajelzés sem, esetleg, ha Juli feltett neki egy kérdést, hogy ízlett-e az ebéd, akkor egy szűkszavú IGEN-nel válaszolt. De nem mosolygott, nem csillogott a szeme, nem lelkesedett semmiért.

A terápiás üléseken kiderült, hogy Ernő családjában az volt a szokás, hogy a családtagok egyáltalán nem adtak pozitív visszajelzéseket egymásnak, nem dicsérték egymást, náluk ez nem volt szokás. Leginkább akkor szóltak, ha valamivel problémájuk volt.

Így a családból hozott minta szerint élt Ernő Julival is.

Ha kedvességet kapott, akkor csöndben maradt, hiszen ez volt természetes, és csak akkor szólt, ha nem úgy mentek a dolgok, ahogy megfelelőnek tartotta volna. Így a kapcsolatban is csak arra érkezett visszajelzés, ami Ernő számára nem volt tökéletes.

Juli ebből azt érezte, hogy minden igyekezete ellenére csődöt mond, és az önértékelése is a béka feneke alá süllyedt Ernő mellett. Sokat sírt, és egyre szomorúbbá vált a párkapcsolatban.

A terápiás folyamatban elkezdtük megtanulni, hogyan érdemes kifejezni a párunk számára a jó érzéseinket, hogy mélyen megérintett a gondoskodása és az igyekezete, hogy büszkék vagyunk arra, hogy eredményeket ért el.

Rossz példa:

Amikor Ernővel tanultuk, hogy hogyan kell pozitív visszajelzést adni, akkor történt a következő eset:

Júlia egy ünnepi vacsora előtt öltözködés közben felvett egy új, csinos fehérneműt, amit akkoriban vásárolt.

Ernő azt mondta: „De szép ez a fehérnemű!”

Erre Juli sírva fakadt, és azt sérelmezte, hogy miért a fehérneműt dicséri meg Ernő, hiszen azt egy próbababán, vagy az ágyra terítve is meg lehet dicsérni.

Joggal érezte Juli, hogy sértő Ernő visszajelzése, hiszen a fiú csak a fehérneműt illette szép szavakkal, és nem Julinak szólt az elismerés.

Helyesen így szólt volna: „De csinos vagy ebben az új fehérneműben! Büszke vagyok, hogy ilyen vonzó barátnőm van.”

Ebben az esetben Julira vonatkozott volna a pozitív visszajelzés, az ő személye került volna fókuszba. Juli azt érezte volna, hogy Ernő rá figyel, és az ő személye tölti el elégedettséggel.

Ha pozitív visszajelzést szeretnénk adni, akkor törekedjünk arra, hogy a másik személyére vonatkozóan fogalmazzuk meg az elismerésünket, és legyenek benne a saját pozitív érzéseink is.

Például:

Nem azt mondjuk, hogy „De finom ez a paprikás krumpli!”, hanem: „Olyan melengető érzés, hogy ilyen finom paprikás krumplit készítettél nekem!

Vagy:

„Jól esik, hogy gondoltál rám, és megleptél egy finom vacsorával.”

Azt gondolom, ezt a gondolkodást meg lehet tanulni.

Ehhez arra van szükség, hogy tisztában legyünk a bennünk megszülető érzésekkel, majd ezután azokat meg is tudjuk fogalmazni.

Ha nem megy, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni, hogy az érzelmi intelligenciánk fejlődhessen!

#bibókbeapszichológus

(Fotó: Kelly Sikkema)

Minden nőt zavar ha sz@revő a párja.

Csak nem sokan merik megtenni hogy ne költsenek a barátnőjükre.

Lehet h túl biztos a dolgában, nem kellene körbeugrálni és valahogy a tudtára kell adni hogy nem ő az egyetlen férfi a világon.

És ezt elmondtad neki?

Azzal kell kezdeni.

Amúgy szimplán kihasznál. Hagyd abba a kedvessegeket amiket csinálsz