Emós lányok és goth lányok! Ti milyen férfiakat szerették?

#10 jó, de akkor a te fenti szabályaidnak azért meg kell, hogy feleljen, annyiban legyen konform :D (nem komolyan írtam)

amúgy nem lehet könnyű ez az egész manapság, mert annyira átitatott minden a médiával, hogy még az olyan dolgok amik eredetileg valami formabontó dolgok voltak is csak újabb formák lettek és van aki ezeket követi. és nagyon nehéz olyan dolgot csinálni, ami nem volt már korábban és ne merevedett volna már egy ilyen, akár fel is címkézett, típussá. (lehet ez a transz meg hasonlók is abból jön, hogy már nem maradt semmi más a térben, ami még nem volt. bár, ez is volt már, csak nem egészen így, ilyen identitás kérdésként kezelve. mindenesetre, aki akart valami mást csinálni az max a fizikai testét cseszhette szét. ami megint csak nagyon rövid ideig volt csak új, mert a média/intrtnet miatt annyira gyorsan ér el mindenhova és válik követetté, hogy holnapra már ez is csak egy újabb felcímkézett típus). szóval eléggé benne van a pácban mindenki, aki szeretne valami egyénit, ami csak ő, ami csak őt magát fejezi ki. mégis hogyan?

#13: Ott a pont. Nem kérünk több olyan kérdést, ahol a goth / emo kategóriákat egymás mellett emlegetik.

Még a zenéjük sem hasonló. A goth a post-punkból (és az újhullám sötétebb irányzataiból) fejlődött, míg az emo a hardcore punkból.

Teljesen más szubkultúra.

Hogy lett volna a goth mindig is underground... annak is volt egy top korszaka amikor a cure a toppon volt. És aztán egy időben elég eltűnt és valahogy az öltözködés, külső felől jött vissza talán, vagy nem?

Van amúgy most új meghatározó zenekar?

"#10 jó, de akkor a te fenti szabályaidnak azért meg kell, hogy feleljen, annyiban legyen konform :D (nem komolyan írtam)"

Ha komolyan írtad, ha nem, ez elnagyolt, és nem is logikus. :D

A konform jelentése megalkuvó, igazodó.

Nem kell igazodnia a kritériumaimhoz. Az kiábrándító.

Olyan kell, aki eleve ilyen önmagaként és önmagáért, nem pedig a listát elolvasva megpróbál eljátszani egy szerepet, hogy benyaljon.

Ez olyan, mintha egy kalap alá vennéd, hogy valaki fekete macskát akar, és ezért az állatkereskedésben a fekete macskát választja, és azt, hogy valaki fekete macskát akar, ezért befesti neki az eladó fizetés után feketére a fehér macskát, vagy ő festi be magának otthon. (Mint ahogy az is más kategória, hogy ha maga a fehér macska dönt úgy, hogy ő fekete szőrrel önazonos valójában, a fekete macskát akaró vásárló képbe kerülése nélkül.)

Ha alapjáraton ilyen, és én is alapjáraton olyan vagyok, mint amit ő keres, akkor jók vagyunk. Ha nem, akkor nem egymást keressük, és vége a történetnek.

Azért van annyi sz.r kapcsolat, mert nem tudják felismerni az emberek, hogy nem egymást keresik, hanem helyette megpróbálják megváltoztatni magukat és egymást. Nem vállalok ezzel a csoporttal közösséget, mert nevetségesek.

Elfogadom, hogy elnagyolt. Viszont mégsem egészen téves.

Amit kérsz az olyan, mint egy előre elrendelt világ. Mint egy lehetséges világok legjobbika. Ahol semmi nem lehet másképp, mert akkor már nem az lenne, ami. És persze szabad és azt teszi amit csak akar. De ténylegesen mégis csak egy választása van. Olyan valaminek kell lennie, ami épp ezt fogja tenni, azt amit kívántál. Vagy mint, ahogy a világ elvben a legradikálisabb értelemben akármi is lehetne, de ahhoz, hogy legyenek emberek, akik aztán rá tudnak nézni és eltudnak rajta gondolkodni, hogy miért épp ilyen, pont ilyennek kell lennie az összes feltételnek, mint amilyen. Ebből lehetne valami sci-fi, hogy a főhős megkapja. És pont olyan. Pont megfelelő mértékben szegi meg a szabályokat, ért a művészetekhez, vibrálva varázslik. És mégis felsejlik a főhősben, hogy ez most mi, hogy nem e csak egy kreálmány, akit pont neki csináltak. És hiába pont az, de lehet ez valami előírt szabálytalanság. És tesztelni próbálja, hogy tényleg szabad vagy csak szabályt követ, de rájön, hogy ha így is van, akkor sem jöhet rá, hisz mindig csak azt kapja, amit akart. De akkor miért ez a nyugtalanság érzés, ez a kétség? És, akkor rájön, hogy még ez is csak épp az, amit akart, emiatt marad benne valami elérhetetlen és megközelíthetetlen, mert soha nem tudja majd, hogy itt valaki tényleg szabad, vagy csak valaki épp teljesítette az ő egy kívánságát.

A kapcsolatoknál meg az van, hogy két ember valami szituációba kerül és megjelenik vonzás, de ott egy részét látják csak egymásnak és az egész olyan gyors, hogy nem is lehet elmondani egymásnak egymás életét, mert annyi minden új történik nagy sebességgel, hogy arra sincs idő reagálni és mire elsőre magukhoztérnek addigra már jó mélyen vannak benne, ahonnan már nem lehet csak úgy egy lépéssel kijönni, főleg mert össsze is tapadtak részeik, amiket most már elvágni, szakítani kéne. És akkor ott van a dolog, hogy lehet még mélyebbre be kéne menni az erdőben, még jobban megismerni egymást és akkor megértenénk egymást, megtanulnánk egymás nyelvét és ami most ellentmondásnak tűnik, arról lehet kiderülne, hogy csak másik oldala ugyanannak, vagy ha nem is, de valahogy éppen gyümölcsöző ellentét, ami nem lebénit, hanem mindig előre mozdít. De ahogy mennek befelé egyre csak gyűlnek a lábjegyzetek, amiket majd még meg kéne oldani, de most egyelőre csak menjünk még tovább és így tovább. és lehet nem attól lesz rossz aztán a kapcsolat, hogy soha nem érnek a végére és soha nem oldják meg, hanem ha nincs is előremenetel a nyelvek egymásbacsiszolódásában, ha valahogy mindig csak ugyanott köröznek és ismétlik magukat és nem tudják ezt hogy lehetne átlépni, és aztán ebben fáradnak el. Szóval csak túl későn tudod meg, hogy kit kaptál és ő is, hogy kit kapott.(ezt az utolsó szakaszt írtam komolyan)