A férfiaknak van jobban szükségük a nőkre, vagy a nőknek a férfiakra?

Első 2hoz csatlakoznek.

Bár annyit még hozzátennék,hogy magam körül azt látom (amiből még következtetni nem lehet),hogy ha akar én,vagy akármelyik barátnőm szakított a párjával, a srácok szinte rögtön rohantak bele másik kapcsolatba,ami mellett sokszor még minket bombáztak. Ezek a kapcsolatok hamar véget is értek.

Nem mondom,hogy nekünk nem hiányzott utána a kapcsolat,de elvoltunk egyedül is hónapokat,akar éveket is,míg meg nem találtuk a megfelelő partnert.

Olyan nőt nem ismerek,aki hasonlóképpen belerohant volna valamibe,csak hogy ne legyen egyedül. Bár nyilván vannak,csak nem az én társaságomban.

Ez inkább attól függ, kit hogy neveltek, ki mihez szokott hozzá. Volt olyan exem, aki még egy inget sem vett ki a szekrényéből, mert az anyja ahhoz szoktatta és úgy tanította, hogy majd a nő megcsinálja. Náluk ez normális volt a családban.

Olyan kolleganőm is van, aki két lépést nem tesz a párja nélkül, mert egész életében túlféltették, így 22 évesen a buszmegállóba nem sétált még el egyedül.

Aki olyan nevelést kapott (vagy úgy hozta az élet), nincs szüksége a másik nem segítségére, ez volna a normális szerintem.

Az ember társas lény, az viszont ritka, hogy az emberek egyenrangú partnerként kezelik egymást egy párkapcsolatban. Sokszor egymást húzzák le inkább és azt gondolják, hogy ez a nemek közti különbség miatt van.

Volt egy nagyon jó barátom, évekig teljesen jól megvolt egyedül: dolgozott, főzött, bevásárolt, mint egy normális ember. Lett egy barátnője, aki nem engedte vásárolni, mondván egy pasi nem tudja ezt megtenni. Nem moshat, mert tuti összemossa a fehéret a színesekkel...itt pedig máris borul az egyenrangúság.

Az egyik exem anyukája pedig morgott, hogy dolgozni járok ahelyett, hogy háztartásbeli lennék, mint minden normális nő. Az exem egy idő után helyeselt, hisz ezt látta otthon egész életében. Egyenragnúság megint borul....