Mennyire zavarna? Jogos az érzésem

2 ember feladata a rendrakás, takarítás.

Szerintem rosszul lett felnevelve.

Otthon mindent megcsináltak helyette.

Nekem nem kéne ilyen.

Ne házasság meg 2 gyerek után szenvedj mellette egy életen át, én sajnos így jártam és nagyon sokan meg rajtam kívül.

Időben lépj!

Kérdés, hogy kinél mit jelent a kupi. Mert én valahányszor azt mondtam egy ismerősnek, mikor feljött hozzám, hogy elnézést kérek a kupiért, mindig kiröhögtek, hogy ne nevettessem már őket, ezt távolról sem lehet kupinak nevezni. Aztán évek múltán leesett, hogy valószínűleg azért lettem ilyen, mert gyerekkorunkban anyánk úgy nevelt minket, hogy mindennek élére hajtogatva kellett állnia, minden játékunknak megvolt a helye a polcokon, minden nap porszívózás, felmosás, egyebek. Ha elmaradt a porszívózás, a nővéremmel kézzel kellett csipegetnünk a szöszt a szőnyegből. A tisztaságmániát ennyire nem vettem át, de a rendmánia megmaradt. Akkor tudatosult ez bennem nagyon, amikor egy exem közölte, hogy baromira nem normális, hogy a kanapéra mindig ugyanabban a sorrendben kell letenni a díszpárnákat 😀

Idővel elengedtem a görcsös takarítást, de ügyelek a rendre és a tisztaságra, hogy a normalitás megmaradjon. Szerencsém van a párommal is, mert nagyjából ugyanaz az igényünk ezen a téren is. Nincs naponta porszívózás és felmosás, de rend van és tisztaság.

Nekem pl. nagyon sok, amint a szomszédaink csinálnak, állandóan pucolnak valamit, hol az ablakot, hol a teraszt vagy a kertet, állandóan takarítanak. A füvet szinte körömollóval vágja a fickó, hogy mindenhol egyenteles legyen, ha meglát egy falevelet a kertben vagy a ház előtt, már ugrik a seprűért és a lapátért. Nekem ez már beteges. Másnak ez a normális.

Viszont ha nektek ennyire eltérő a szokásotok, akkor ez mindig gond lesz, egy év múlva és 20 év múlva is. Vagy beletörődsz egy idő után és ráhagyod vagy folyton ezen fogsz idegeskedni, hogy utána pakolászol. És még gyereketek sincs, ha az is lesz, akkor fog a hajad égnek állni rendesen.

"Nem az anyja vagyok"

Az anyjának sem kötelessége rendet rakni utána, max. kiskorában.

A páromat úgy nevelte az édesanyja, hogy a feleség nem cseléd, ezért mindent megcsinál itthon ugyanúgy, mint én (a főzésen kívül, de azt nem is bánom)