Fellángoltam, de férjnél vagyok? Mit tegyek? Megveszek a másikért, miközben tudom, hogy ez csak a hormonok játéka?

28 éves nő vagyok, 4 éve férjnél. A férjemet már 9 éve ismerem, gyakorlatilag azóta párban is járunk. Ő 5 évvel idősebb nálam.

Hatalmas szerelem volt ő nekem, és egy igazi társ. Mára mégis inkább csak egy életre szóló társnak, de nem szerelemnek tudnám nevezni.

Amikor megismertem odáig voltam érte. Szép fiú volt, okos, kedves, imádott engem, én is őt. Ma is szeretem, ma is megértjük egymást és ma is mindenben támaszom. Viszont szörnyű embernek tartom magamat, de már egy parázsló kis szikrát sem érzek irányába. Pedig megyünk ide-oda, meglep olykor, nem csak áll a kapcsolatunk, mint a pocsolya. Ennek ellenére a tűz kihalt részemről. Még nem mondtam neki, pedig 1-2 éve érzem.

Ennek az egyik oka talán a megszokás, a másik meg az, hogy megváltozott a teste. Tudom, hogy szörnyű embernek fogtok elkönyvelni, de felszedett 20 kilót, már nem tartom olyan vonzónak. Valahogy már nem látom benne azt a férfit, aki volt. Azt sem tudom, hogy ha visszanyerné a versenyformáját, akkor vonzónak látnám-e. Lehet, hogy akkor is csak a kis megszokott társam lenne.

Ha van szex, abban sem érzek semmi izgalmat, semmi vágyat. Fizikai értelemben jó, mert ismerjük egymás testét és jól is szexel a párom, de ennyi. Nem érzek pillangókat, vonzalmat, szerelmet. Borzasztó rossz ezt érezni, magamnak sem vallottam be sokáig. Elkönyveltem, hogy ez normális. El is felejtettem milyen szerelmesnek lenni.

Hát, nagyon nem ilyen. Erre nemrég jöttem rá. Munkakapcsolatba kerültem egy másik férfival. Aki annyira, annyira kedves, figyelmes (mondjuk a férjem is az), de ezek mellé baromi dögös is. A hangja, a nevetése, a szeme… hasonlít egyébként a fiatalabb énjére a páromnak Sőt, az ő csúcsformáját látom benne. Rá emlékeztet, arra jöttem rá. Így még lehet, hogy valójában a páromat szeretném, csak kivetítem ezt a harmadikra?

Ezt a harmadikat még nem ismerem jól. De egyelőre nagyon vonzónak látom. Szinte megőrülök, annyira. A bűntudattól is megőrülök, hogy egész nap a fejemben jár. Képes lennék szétszedni az ágyban, annyira kívánom. Egyik nap munkával kapcsolatban ketten mentünk autóval egy címre, és akkor is szinte izzott a levegő közöttünk. Van egy érzésem, hogy én is tetszek neki, abból, ahogyan néz, ahogyan beszél hozzám. Persze lehet csak becsapom magamat. Ő is nagyjából egy korosztály, 30 éves, nőtlen. Azt tudja, hogy én házas vagyok.

Nagyon nem akarok félrelépni. Nem akarom felrúgni a biztost. Az sem tuti, hogy az a másik férfi akarna bármit. Tehát inkább csak a gondolataimmal kínlódok. Nem is a másik férfi a baj, hanem az, hogy a párom iránt így érzek. Ez a harmadik inkább csak felerősítette a probléma tüneteit.

Nagyon azon vagyok, hogy ezt elmondjam a páromnak, mert belülről felemészt. De tudom, hogy nagyon fájna neki. Nagyon megbántanám.

Mit tegyek? Én a párommal terveztem volna az életemet, tökéletes társ, tökéletes apa is lenne (bár a gyerekprojektet pont a kételyeim miatt halogatom valami alibivel), de egyszerűen hiába mindez, ha ennyire kihalt részemről a vonzalom. És most teljesen megőrjített az, hogy találkoztam egy olyan férfival, aki mellett ezt újra érzem.