Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fellángoltam, de férjnél vagyok? Mit tegyek? Megveszek a másikért, miközben tudom, hogy ez csak a hormonok játéka?
28 éves nő vagyok, 4 éve férjnél. A férjemet már 9 éve ismerem, gyakorlatilag azóta párban is járunk. Ő 5 évvel idősebb nálam.
Hatalmas szerelem volt ő nekem, és egy igazi társ. Mára mégis inkább csak egy életre szóló társnak, de nem szerelemnek tudnám nevezni.
Amikor megismertem odáig voltam érte. Szép fiú volt, okos, kedves, imádott engem, én is őt. Ma is szeretem, ma is megértjük egymást és ma is mindenben támaszom. Viszont szörnyű embernek tartom magamat, de már egy parázsló kis szikrát sem érzek irányába. Pedig megyünk ide-oda, meglep olykor, nem csak áll a kapcsolatunk, mint a pocsolya. Ennek ellenére a tűz kihalt részemről. Még nem mondtam neki, pedig 1-2 éve érzem.
Ennek az egyik oka talán a megszokás, a másik meg az, hogy megváltozott a teste. Tudom, hogy szörnyű embernek fogtok elkönyvelni, de felszedett 20 kilót, már nem tartom olyan vonzónak. Valahogy már nem látom benne azt a férfit, aki volt. Azt sem tudom, hogy ha visszanyerné a versenyformáját, akkor vonzónak látnám-e. Lehet, hogy akkor is csak a kis megszokott társam lenne.
Ha van szex, abban sem érzek semmi izgalmat, semmi vágyat. Fizikai értelemben jó, mert ismerjük egymás testét és jól is szexel a párom, de ennyi. Nem érzek pillangókat, vonzalmat, szerelmet. Borzasztó rossz ezt érezni, magamnak sem vallottam be sokáig. Elkönyveltem, hogy ez normális. El is felejtettem milyen szerelmesnek lenni.
Hát, nagyon nem ilyen. Erre nemrég jöttem rá. Munkakapcsolatba kerültem egy másik férfival. Aki annyira, annyira kedves, figyelmes (mondjuk a férjem is az), de ezek mellé baromi dögös is. A hangja, a nevetése, a szeme… hasonlít egyébként a fiatalabb énjére a páromnak Sőt, az ő csúcsformáját látom benne. Rá emlékeztet, arra jöttem rá. Így még lehet, hogy valójában a páromat szeretném, csak kivetítem ezt a harmadikra?
Ezt a harmadikat még nem ismerem jól. De egyelőre nagyon vonzónak látom. Szinte megőrülök, annyira. A bűntudattól is megőrülök, hogy egész nap a fejemben jár. Képes lennék szétszedni az ágyban, annyira kívánom. Egyik nap munkával kapcsolatban ketten mentünk autóval egy címre, és akkor is szinte izzott a levegő közöttünk. Van egy érzésem, hogy én is tetszek neki, abból, ahogyan néz, ahogyan beszél hozzám. Persze lehet csak becsapom magamat. Ő is nagyjából egy korosztály, 30 éves, nőtlen. Azt tudja, hogy én házas vagyok.
Nagyon nem akarok félrelépni. Nem akarom felrúgni a biztost. Az sem tuti, hogy az a másik férfi akarna bármit. Tehát inkább csak a gondolataimmal kínlódok. Nem is a másik férfi a baj, hanem az, hogy a párom iránt így érzek. Ez a harmadik inkább csak felerősítette a probléma tüneteit.
Nagyon azon vagyok, hogy ezt elmondjam a páromnak, mert belülről felemészt. De tudom, hogy nagyon fájna neki. Nagyon megbántanám.
Mit tegyek? Én a párommal terveztem volna az életemet, tökéletes társ, tökéletes apa is lenne (bár a gyerekprojektet pont a kételyeim miatt halogatom valami alibivel), de egyszerűen hiába mindez, ha ennyire kihalt részemről a vonzalom. És most teljesen megőrjített az, hogy találkoztam egy olyan férfival, aki mellett ezt újra érzem.
válasza:"A hatos válaszhoz hozzátéve, nem az a baj, hogy nem hozom vissza, hanem nem igazán dobja fel az együttlétet."
Ja, értem. :(
Hát nem tudom... Fiatal vagy még, szerintem nem muszáj ebbe beletörődni 28 évesen.
Gondolom valami mélyebben zavar a férjedben, ha nem érzel iránta már vonzalmat.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Végre van egy olyan kérdés,ami alatt nem szedik szét a kérdezőt. Amúgy bocsi,nem tudok sajnos segíteni,de hasonló cipőben jártam annyi különbséggel,hogy mi nem vagyunk házasok. Engem is felőrölt,hogy valaki megtetszett a páromon kívül és szetkaptak itt a gyakorin pár hete. Pedig szerintem ez valahol normális,vagy mondjuk úgy, előfordul,csak sokan nem mernek róla beszélni. Akivel meg még nem fordult elő,az szimplán szerencsés. Ki van zárva,hogy valaki összejön élete párjával 20 körül,majd haláláig nem fogja meg senki más, hiába szereti a társát.
Én már kb 2 hónapja nem találkoztam szerencsére az illetővel,aki iránt hasonlót éreztem és mostmár kezd múlni szerencsére,de nehéz néhány hónap volt,míg hetente többször kellett vele találkoznom. Talán majd nálad is alább hagy idővel.
Viszont ha a te párod el is hagyta magát és nem vonzó számodra,az ügy nehezebb szitu..:/ talán beszélned kellene vele az erzesidrol,hátha észbe kap. A másik férfiról nem mesélnék,osszetorned a férjed szívet és odalenne a bizalma örökre,akkor is,ha nem történt semmi. Csak bizonytalanságot érezne onnantól,hogy nem elég neked. De azt,hogy szerinted leült a kapcsolat és fel kellene lendíteni,egy beszélgetést megérne. És próbálj rá koncentrálni,ne a másikra.
válasza:15-ös tökéletesen leírta.
Nekem is volt ilyen vonzalmam egy harmadik fél iránt 15 éves házasság alatt. Én megálltam, nem lett semmi. Nem bántam meg, mert egy ilyen kis fellángolás csak a szexről szól, és lehet, hogy hosszú távon rosszabbul járnál az illetővel, mint a férjeddel. Ezt nem lehet tudni, mert ilyenkor még nem igazán ismered a másik felet, csak azt érzed, hogy vonzódsz hozzá szexuálisan. Egy hosszú távú működő párkapcsolatban ez meg édes kevés.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Én is azon vagyok, hogy a férjemre koncentráljak. Tudom, hogy ő hosszútávon tökéletes partner, és hogy mással sem lenne már napi szinten ruhaszaggató szexre igény pár év együttélés után. Valahogy ezt kéne magamban tudatosítani, hogy a pillanatnyi jó nem éri meg az egész élet borítását.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!