Fellángoltam, de férjnél vagyok? Mit tegyek? Megveszek a másikért, miközben tudom, hogy ez csak a hormonok játéka?

Nem tudom, hogy lenne-e jobb nála. Ő tényleg olyan ember, akivel kiegészítjük egymást, mint a villa meg a kés. Egyre jár az agyunk, megért, támogat. Csak az a fránya vonzalom, nagyon, de nagyon hiányzik.

Már én sem vagyok olyan fiatal, főleg a biológiai órám ketyeg. 2 gyereket szerettem volna. Ha most felrúgnám az egészet, és mire találok, ha találok egyáltalán megfelelőt (mivel a jelenlegi fellángolás másik résztvevőjéről azt sem tudom hogyan érez), már nem tudom hány éves leszek.

Meg nem is szeretném felrúgni a kapcsolatomat. De félek, hogy egyszer bedilizek, és meg fogom csalni. Ha nem is a jelenlegi harmadikkal, majd mással. Ha az eszemre hallgatok, a férjemmel maradok.

Edzeni én szoktam, itthon aerobikozok, meg néha futok. Ő nem igazán szereti az ilyesmit, nehéz rávenni. Amikor megismertem akkor sokat bicajozott. Ez látszott is rajta, férfi létére jó feneke volt, meg olyan arányos alkata. :D

A szexi fehérnemű, szerepjáték stb már rég kilőve, sajnos.

Milyen szexi fehérneműt pajszeroltál az uradra? XD Az télleg nem fog segíteni.

Azt speciel nem rá, hanem rám. Hátha attól megjön jobban az én kedvem is. A hatos válaszhoz hozzátéve, nem az a baj, hogy nem hozom vissza, hanem nem igazán dobja fel az együttlétet.

“Ott a hiba, hogy még fiatalka voltál, amikor már lekötötted magad. 24 évesen nem való mindenkinek a házasság.”

Lehet. Nem tudom. Akkor szükségét éreztem és jó döntésnek láttam. Igazából ma sem bántam meg, jó embert választottam, itt mással van a baj. Leginkább velem.

“Most hiányzik a szerelem, mert bizony a férjed öregszik. Hidd el, ez alól te sem vagy kivétel, te se hozod már azt a formád, mint amikor az oltár előtt ígértél fűt-fát. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben, és tessék, már más botkormányát vezérelnéd, pedig csak pókhasat eresztett a párod. “

Nem kimenteni akarom magamat, de én megtartottam a formámat, kilora és centire pontosan. Lehet, hogy öregszem. Természetes. Az sem zavar, hogy a párom öregszik. Az is lehet, hogy nem csak a pocakja miatt érzek így, az csak a ráadás. Én is próbálom elfogadni, hogy egy hosszú házasság nem a lángoló érzelmekről szól. De amikor jön egy lángoló érzelem más iránt, az borzasztó.

“Valószínűleg ha idejében aládvert volna rendesen, már a második pulya pöcörgetné a kebledet a valóságban, nem a jóképű munkatárs a képzeletben. El lennél foglalva a családdal, de te ráérsz a párod pocakján szörnyűlködni.”

Ezzel a résszel egyet is értek, meg nem is. Valamint ne haragudj, de fogalmazhattál volna szebben.

Egyetértek, hogy gyerek mellett biztosan kevesebb időm is maradni, jobban is beletörődnék abba, hogy már nincs az a tűz. Meg is fordult már a fejemben; hogy azért vállaljuk gyereket, hátha az helyreráz, és akkor már más kerül előtérbe úgyis.

Ugyanakkor az ilyen kapcsolatmentő gyerekvállalásból akárhányat láttam, egyiknek sem lett pozitív vége. A gyerek szerintem nem egy eszköz a kapcsolat helyrerakására, hanem a megkoronázása.

“Azt mondom, meg kell próbálni. Felkínálkozol egy körre a királyfinak, és majd meglátod, mi lesz belőle. Az uradat sajnálom, mert ő ebből már csak akkor jön ki jól, ha talál magának egy jóravaló nőt, aki megbecsüli a pókhasával együtt.“

Bár vágyok rá, nincs tervem felkínálkozni, jelenleg annál nagyobb tartást érzek magamban. Ezért is zavar, ahogyan érzek irányába. Mert ésszel nem akarom.

Azért “köszi”, hogy sajnálod a férjemet, de annyira azért nem rossz neki velem, és én is miatta aggódom az egészen, mert nem akarom megbántani.

“Mindenképpen beszélj vele arról, hogy megváltoztak az érzelmeid és nem akarod, hogy erre rámenjen a kapcsolatotok. Ha partner abban, hogy visszajöjjenek a régi idők, akkor van közös jövőtök, ha nem, akkor megcsalás és szakítás lesz a vége.“

Itt egyébként arra gondolsz, hogy valljam be azt is, amit a harmadik fél kivált belőlem, vagy csak azt, hogy már nem érzek semmi izgalmat a szexuális életünkben?