Hogyan legyek egy kicsit büszkébb, és ne hagyjam, hogy a "párom" megalázzon?

Mindig veszekedunk. Igazabol szakitofelbe vagyunk, de rendszeresen beszelunk. Sokszor megis annyira megbant, olyankor mondom, hogy oke, nem erdekel, ez volt az utolso csepp... tobbet nem valaszolok ha keres(soha nem keres!), es en sem keresem ot(mindig en kerek bocsanatot mikor o a bunko...).

Tegnap is mondja nekem, hogy elhivta az egyik exbaratnoje setalni, es ment is volna, ha ott van, ahol a leany(ugyanabban a varosban egyetemeznek)... Persze csak nyeltem egy nagyot...

Aztan kerdezte, hogy most mi is van velunk... s mondtam, hogy semmi... Erre meg jott az a kerdes, hogy keresek-e majd mast? Es mondtam neki, hogy persze, majd idovel, hisz nem erzem magam rondanak se, butanak se hogy ne legyen tobbe parom(ugyanis babat varok tole...), s hogy egy gyermek nem feltetlenul jelenthet akadalyt. S ebbol o kidebitalta maganak, hogy "megyek is es felulok masnak a f**ra...", meg, hogy ha annyira szeretnem, akkor meg egy evig legalabb varnek ra, meg akkor is, ha tudom, hogy hiaba(lassan 3 honapja varok arra, hogy meglatogasson)...

Olyan buta liba vagyok, hogy egyaltalan meg foglalkozok vele, pedig igazan nincs ra szuksegem...(A Baba az en nevemen lesz, s nem kerek tole gyerektartast sem = semmi koze nem lesz a babahoz, mert azt hitte a babaval akarom megfogni...) - persze borzasztoan oda vagyok erte, szeretem nagyon... s inkabb csak arra lenne szuksegem, hogy viszonozza az erzeseimet...

Tegnap mondtam, hogy oke, tobbe nem keresem... de ma megis racsorogtem... persze baxik ram...

Hogy szedjek erot magamon, hogy meg csak eszembe se jusson ragondolni?? Annyira butus vagyok... Tudom, hogy nagyon csunyan banik velem, s nem kene hagynom, megis tartok hozza... Szegyent hozok a noi buszkesegemre... :-S