Társadalmilag elítélendő, ha valaki otthagyja a meddő párját és vállal gyereket mással?

És ha a nő meddő...?

Könnyű, persze, rásózok apura egy gyereket, akiről egész életében, ahányszor ránézek az jut eszembe, hogy amúgy nem is az övé ez a gyerek.

Undorító.

Amúgy örökbe fogadnék.

Sok párt tönkretesz, ha nem lehet gyereke.

Sokan örökbefogadnak, és aztán mennek szét (általában nem 100% egészséges fehér kisbabát kapsz örökbe).

Nem elitélendő, de ha a társadalom el is itéli, egy életed van, és ha saját gyerek nélkül nem lehetsz boldog, akkor próbáld meg mással.

Elvált, 40+ nő vagyok.

Nem vagyok meddő (gyerekem is van), de pl én nem haragudnék és tiszta szívből mondom, elengedném, megpróbálnám elfogadni, ha valaki mellettem azt mondaná, neki bizony kell (még) gyerek.

A válásom után volt is ilyen kapcsolatom, amiben menet közben döbbent rá a másik fél, hogy neki kell… szeret meg minden, de neki ez az álma, saját vér…

Nehéz volt, de ezt el kell fogadni, meg kell érteni, hagyni kell menni.

…és igen, akiben ez megjelenik, annak fel kell vállalni és megmondani becsülettel. Nehéz, de ha igazán fontos ez a vágy, akkor nem is kérdés…

(Más megítélés alá esik az, ha valaki úgy megy bele pl egy kapcsolatba, hogy tudván tudja, sosem akar pl gyereket, házasságot, de hüly..íti a másik felet évekig, évtizedekig… itt meg- mivel ugye szándékosan és az elejétől hazudott- semmiféle erkölcsi alapja nincs annak, hogy ne kapjon ő is hazugságot, megvetést akár…)

Ha én szeretnék gyereket és a másik nem tud, nem akar- az én gyerek utáni vágyam pedig mindennél erősebb- én bizony felvállalnám és büszke lennék arra, hogy felvállalom, becsülettel lezárom a kapcsolatom, amiben ez nem lehet benne és mennék az álmom után.

Ismerek ilyen párokat. Nekem személy szerint sokkal szimpatikusabbak, akik ezt feldolgozták és együtt maradtak, és vagy lemondtak a gyerekről és élnek szépen ketten boldogan, vagy örökbe fogadtak. A leggerinctelenebb, aki bevállalja a lombikot, aztán szinte meg sem születik a baba, csinál egy másik nőnek egy gyereket.

Ha te úgy érzed, nem éri meg így a pároddal maradni, akkor esélyes, hogy eleve nem ő neked az igazi. Szóval a legkorrektebb, ha szépen elmondod neki, hogy te képtelen vagy lemondani a gyerekről, és tovább álsz. Add meg mindkettőtöknek a lehetőséget egy harmonikus kapcsolatra.

Nem elítélendő. A gyerekvállalás sokaknak igen fontos. Ez teljesen érthető.

A megcsalás, agresszió sokkal elitelendobb, de foglalkozzon mindenki a saját magánéletevel, ne maseval. És főleg ne ítélkezzen olyan dologban, mint egy másik pár gyerek ügyei.

Én nőként nem tudom elképzelni, hogy emiatt elhagyjam a páromat, mert nem lehet közös gyerekünk. Nekem a párom tényleg a másik felem, sokkal jobban kötődöm hozzá, mint egy amúgy meg nem született gyerekhez.

Egyébként férfiaknál ez elég visszás tud lenni, mivel a férfiak általában nem tudják magukról, hogy meddők, mert ez andrológiai vizsgálat során derül ki. Persze, biztos vannak kivételek, akiknek mondjuk nincs heréjük betegség miatt és tudnak a meddőségről, de általában alapjáraton a nőről szokták feltételezni, hogy biztos benne nem fogan meg a gyerek, tehát benne van a hiba... És adott esetben erre hivatkozva elhagy több nőt, aztán igazából az ő spermájával van a gond...

Én nem ítélem el, és adott esetben, ha egy nő megkeresne, hogy legyek a gyermekének biológiai apja, mert a párja terméketlen, biztosan igent mondanék, ha tudom, hogy ezzel 3 ember életét is boldoggá tehetem.

39/F