Mennyire tudsz a másikra támaszkodni ha éppen gondod van?

Nem ilyen problémáim szoktak lenni.

Tinikent pl az volt a problem hogy tiltottak minket egymástol. Romeojulia kapcsi. Titokban egyutt bujkálva szökve hazudozva éveken át, minden nap olyan volt egyutt mintha csak egy napunk lehetne. Eléggé drámai is lett a vége 2 év mulva. (Szuleivel el kellett koltoznie vinni akart magával akkor allt a szuleim elé megkérve a kezem toluk (ő volt 18 en 16)persze nem engedtek. Aztán volt minden az ongyilkissagi kiserlet kórház könnnyek elválás.

Nekem akkoriban a szülöi terror volt a bajom.

Vagy pl kesobb kulfold. Kint egyedul vagy. Ha nincs munkád mehetsz a szállásrol. Letbizonytalanság es senki melletted. Meg ezek.

Na kint a kulfoldi páromnál laktam sokszor 2 munka közt vagy ha osszevesztunk egy szinten kulfoldi havernál ha nem volt tömegkozlekedés a munkahelyemre a párom hurcolt be dolgozni arra a helyre mig nem találtam másikat, meg ez az élet. Szerelem ugy hogy de közben függök is a másiktol. Meg attol épp összevesztunk e vagy nem ez egyenlo volt azzal is hogy be jutok e dolgozni vagy nem, kirugnak e vagy nem..ez mellett se rokonom se saját barátok család senki velem csak es kizárolag akiket en megismerek es sikerul vmit kiépiteni.

Aztán kesobb itthon ugyanezek. Ha épp nincs munkám. Itthon jellemző hogy akkor lépnek le akkor van szakítás is.

Már ugy vagyok vele uj munkahely= uj pasim van/lesz. Nem volt még olyan párom itthon hogy 1 kapcsolatomban 2 munkahelyem is lett volna.

Csak kulfoldon.

Akivel éltem az megismert engem az egyik munkahelyen(vendéglátás1), mikor váltottam 100 km rel arrébb másik helyre(2) akkor jott utánam, de aztán visszamentem az elozo helyre(3) akkor ias velem mellettem volt, aztán megint 100 kmrel arrebb dolgoztam váltottam vendeglatasbol takaritásra(4) akkor is jott utánam velem élt ott is,de aztan találtam ami jobban fizet atmentem oda(5), és utána jottem haza kb azzal hogy pihenni akarok elegem volt ebbol a "vándorcirkusz" életből.

Aztán jott ide is utánam menjek vissza csak épp lecsukták kozben!! mert elcsúszott kisiklott minden a kapcsolat is az egész élet is.

Ha itthon epp van barátom en soha nem érzem azt hogy szamithatnék rájuk pl megelhetésben. Nem érzem családtagnak egyiket sem. Mivel egyik se volt mellettem bajban soha.

Elvileg amugy ajánlgatnak olyat hogy simán beraknak beprotezsálnak bárhova, (kapcsolatrendszereik rendesen vannak)de ezeket soha nem fogadom el.(ha összeveszunk meg kirugat akkor? Vagy mégis ezt hogy? Csak mert pl szakitások után nem épp az a jellemző hogy jóban váltunk el hanem maradjak távol kulonben meg is öl..örülhetek ha 1-3 év mulva leállnak legalább a zaklatással.)

Eü bajok meg ilyen pitibb dolgokban minden oke. Ismeros dokival kiíratnak nekem bármit ha csak megmukkanok, ha ki akarok cserélni egy butort lomtalanitas barmi, már azonnal van 6 pasi is aki pakolja, ha el akarok menni a világ végére is csak annyit mindanak szállj be es már indítják is es go akárhiva, a teriszonyos pasimnak egyszer azt kerdeztem es ha olyan szállodába szeretnék menni aminek a tetején terasz medence van latod az egész várost magasan vagyunk?, azt mondta értem bármit, lekuzdi a tériszonyát is (de nem is adta meg magát ennek a fóbiájának soha), pátyolgatnak ha hányok is borogatnak teáztatnak, de nagydolgokban nagybajokban en soha nem érzem hogy mellettem lenne bárki is.

Rengetegszer érzem azt hogy egyedul is születtem meg, meghalni is egyedul kell ha félek ha nem, csak en megyek át egyedul. Ergo ah eletben is egyedul kell megélni dolgozni tanulni valojaban ha van társ pár partner akárki akkor is egyedul vagyok.

Erre csak ráerosit ha megszunik egy munkaviszonyom hogy jé hát nem akkor van szakitás is amikor joformán a "legvédtelenebb" vagyok?

Szoval az ha kicserél itt vki egy villanykortét vagy bármi hasonlo ad egy aspirint, hát mit mondjak erre.

Nem. Nem is akarok.

N