Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy 40 éves egyedülálló férfinak hol kellene tartania az életben?
Mindig is egyedülálló volt. Rövidebb kapcsolatai voltak.
Milyen egzisztenciával kell rendelkeznie? Átlag fizetés.
Lakás? Kocsi? Félretett pénz?
Magam sem tartok előbbre negyvenpluszosan, de felneveltem egy gyereket, akit sose cserélnék le egy lakásra.
Amúgy a mai viszonyok közt nem meglepő, hogy egy egyedülálló férfi átlagos fizetésből (aminek a fele elmegy lakásbérletre) ilyen színvonalon él.
Ha nő lennék, a leírásból mégis inkább az szúrná a szemem, hogy a férfinak negyvenévesen csak rövid kapcsolatai voltak.
40+ elvált nőként én valahol megértem a kérdezőt.
Mindenkinek vannak és jó is, hogy vannak igényei- legyen is! Nehogy már teljesen mindegy legyen kivel állunk össze, csak akadjon már valaki!
Igaz ez az élet minden szegmensére- ha nem a büdös-koszos küllem az OK, akkor ne a munkanélküliség és a pénztelenség legyen, nem?
Mindenkinek olyan elvárásai lehetnek, amit csak akar- nekünk ez miért fáj? Legfeljebb nem könnyen talál senkit, még az is lehet, egyedül marad.. na és? Most is egyedül van, akkor nem mindegy?
Az anyagiakról is azt gondolom: könnyebben építhető egy kapcsolat, ha inkább hasonlóak a felek ebben is- ahogy pl műveltségben, kultúráltságban is a hasonlóval könnyebben szót lehet érteni.
Bocsánat, de engem is erősen elgondolkodtatna, hogy mit tett le az elmúlt 20 (!) felnőtt évében egy 40 feletti férfi, ha a saját maga eltartása is egy nagyon, de nagyon alsó-minimum szinten van? Mi a terve pl a következő 20 évre? Ha most épp a felszínen kapaszkodik, hogy fog élni idősebben, betegebben, nyugdíjasan (nyilván kisebb jövedelemből)?
Milyen a pénzügyi kultúrája? Hogy osztja be a pénzét?
Ne haragudjatok, de szép pofival meg jó szexszel nem lehet a boltban sem kenyeret venni… mit akakított eddigi élete során?
Hogy áll szenvedélybetegségekkel (cigi, pia, lovi, netes vásárlás, mit tudom én)- ha ilyen felmerül azonnal adieu, itt az ok a kilátástalanság peremén tengődő életmódjára.
Ha rákérdezel, hogy gondolja pl az együttélést, közös dolgokat csupán financiális szempontból, akkor mit mondd? Milyen tervei, milyen havi kerete van az alapvető életre, aminek egy alsó-középosztálybeli szinten is igenis része a rezsin és az élelmiszeren túl pl a ruházkodás, hobbi/kultúra, egészségmegőrzés/sport/vitaminok-gyógyszerek/szűrővizsgálatok, pihenés/kirándulás/nyaralás, autófenntartás, megtakarítás betegség/öregség/valamilyen nagyobb cél érdekében stb…
Ha nem full tanulatlan, képzetlen, motiválatlan és nem volt vagy nincs szenvedélybetegség a háttérben, akkor én arra hajlanék, hogy kiderítsem, mennyire here/lusta, mert ez így nem sok, nem élet.
Én elvált vagyok, egy (nagyobb) gyereket nevelek, így is jut a fentieken túl is bőven mindenre és van saját fővárosi ingatlanom, újabb autóm, jó állásom, amihez tanultam, tanulok, dolgozok sokat, ápolt, igényes megjelenésű, kultúrált, képzett nő vagyok… pedig nem egyszerű ám egyedül talán senkinek… de én nem kesergek, nem rinyáltam sosem a munkától sem a szakmámban, sem a háztartásomban. A hozzám hasonló társ felfogása is ilyen, elképzelhetetlennek gondolom, hogy ilyen életszemlélettel valaki úgy gyakorlatilag napról napra él, hogy senki felé (gyerek, idős szülő, fogyatékkal élő testvér stb.) nincs kötelezettsége…
Ez nem lenézés, nem minősítés, de a felfogásunkban, pénzhez, munkához való hozzáállásunkban lehet akkora szakadék, amit nem pótol még a jó szex meg a feszes s..gg sem :) ennyi alapján én megértelek kérdező, nekem sem kellene, de körüljárnám célzott kérdésekkel, őszinteséggel a témát.
Nem baj, ha elvárásai vannak. Csak nem fair azt mondani, hogy "csak itt tart 40 évesen, miért nem vitte többre".
A lakosság fele rohadt szarul él, sajnos.
A kérdezőnek joga van olyat választani, aki hozzá illik, de nekem, jómódú elvált háromgyerekes 50 éves apaként lakásokkal, kocsival IS bántja au igazságérzetemet a számonkérés.
16. Érdeklődni szerettem volna hogy egy 40 év körüli férfi hol tart az életben. Leírtam én itt mit tapasztalok. Érdekelt hogy csak én nem látom jól a helyzetet vagy ez nagyobb százalékban fordul elő és ez a normál helyzet mostanában az ilyen korú férfiaknál.
Fura nekem hogy egyedül gyerek nelkül stb.egy egy szobás picike kis albérletben van.
Az édesanyja segítségére szorul nagyon sokszor mert se kaja se pénz.
Mióta ismerem 1.5 éve új ruhát cipőt semmit nem vett magának.
Mostanra jutottam el odáig hogy semmi jövőképet nem látok vele kapcsolatban és a közös jövőnkel kapcsolatban amire támaszkodni felnézni lehetne.
Ő az első akivel próbáltam ismerkedni mióta elváltunk a férjemmel.
16
Egyet kell értenem, bár a "rohadt szarul" nyilván relatív. Írom ezt háromgyerekes anyaként, elváltan, 50 évesen, fél lakással, kocsi nélkül.
Kérdező, konkrétan mennyit keres a férfi, és mennyiért bérel lakást? Mert ha úgy vesszük, hogy a medián körül keres, akkor egy átlagos budapesti albi mellett pont jut kocsira, kajára, néhány közös programra (mozi, étterem, nyaralás), és nagyjából annyi.
Ha ennél kicsit jobban keres, akkor mire megy el a pénz? Cigi? Hobbi? Kajarendelés főzés helyett?
Az egzisztenciádat teljesen magadnak teremtetted? Vagy a szüleid diplomaszerzésig eltartottak, netán a nagyitól örökölt lakásban élsz? Bár sokan magától értetődőnek veszik, rengeteget számít a családi támogatás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!