Mit csinálnátok, ha valakivel az ismerkedés során nem érzitek a kellő szikrát?

Volt egy fiú, akivel sokáig beszélgettem. Elmondhatatlanul megfogott, ő egyedül nagyobb hatással volt rám mint az összes eddigi srác együttesen. Végül nem jött össze a dolog, lezárult az egész és letiltott. Nagyon rosszul érzem magam miatta még most is. Minden nap gondolok rá. Én valahogy azt érzem hogy nekem ő kell, én őt akarom, vele passzolunk igazán.

De úgy voltam vele nyitott leszek más felé nem fordulok magamba, rosszabb ha elzárkózok nyitni kell hátha találok valakit akivel összejön (de meggyőződésem, hogy senkit nem fogok akarni ennyire).

Így hát elkezdtem ismerkedni egy másik fiúval már két hete kb. Többször találkoztunk már, normális rendes, külsőleg se rossz. De valahogy mégse érzem azt hogy igazán minden erőmmel akarnám. Nincs meg a 100%-os kémia, bizonytalannak érzem a szándékaim vele kapcsolatban. Jól érzem magam vele amúgy de mégse teljes a kép. Máskor ha tényleg akarok valakit egy ránézésből is szinte szerelmes vagyok, főleg ha meg már beszélünk, időt töltünk együtt akkor nagyon hamar elkezdek kötődni ha a megfelelő emberről van szó. De vele ez nincs meg valahogy, hiába már több hét eltelt. Ha megcsókol se érzek semmit. És ez ugye nem egy jó indítás, ha már most ilyen semlegesebbnek érzem, nem hogy később.

Viszont nem akarnám megbántani semmivel, nyitott vagyok felé csak valahogy nincs meg bennem az hogy én határozottan akarnám őt.

A másik srácra gondolok azóta is, néha az jön fel bennem hogy ő is ezt mondta, ő is így viselkedett, ő is ezt csinálta, tehát olyan mintha őt keresném benne tudat alatt. Van mikor elkap egy erősebb szimpátia felé, de mégse akarom annyira.

Nem kérdés számomra hogy én a másik srácot akarnám még mindig, de már az hiába. Viszont próbálom azzal nyugtatni magam hogy minden okkal történik, ha ő való hozzám akkor valami úton módon úgyis visszatalálunk egymáshoz ha úgy kell lennie.

Nem tudom mit csináljak. Ti jártatok már így?