Házasságban élők tapasztalatára lennék kíváncsi: ti mit tennétek? Vagy tettetek? Hűség témakör.

7-es vagyok.

Általában akik párterápiára mennek, azok már túl későn mennek el. Amikor már tényleg mindennek vége. A párterapeuta se Isten, hogy mindent rendbe hozzon, ahol már csak kínozzák egymást a felek, ott jobb a válás.

De ahol még van szeretet és remény, ott egy kis lökéssel (párterápiával) helyrehozható a dolog. Akarat kell hozzá, meg hogy ne sz.rjunk bele a dolgokba. Az én szüleim jártak párterápiára és helyrehozta a kapcsolatukat. Láttam mennyire nehezükre esett, nem akarták, eleinte semmit se fogadtak meg, elutasítóak voltak. Aztán a terapeuta mondta nekik, hogy semmi értelme ide járniuk ha nem is akarnak megoldást találni a problémáikra. Na onnantól kezdve odatették magukat és idővel helyrejött a kapcsolatuk.

Nem tudnád vele megbeszélni ezt? Vagy esetleg gondoltál már arra hogy valami izgalmat vigyél a dolgokba?

Mi lenne ha azt mondanám hogy tedd meg te az első lépést?

(ha már ő nem teszi)

Te ismered a párod mi az ami izgatja, kicsit újulj meg, legyen új hajad hord másfajta ruhákat talaj ki izgi progikat és lehet, hogy ez ad egy új vetületet a dolgoknak...

Szerintem ez segíthet sokmindenben.

Ha meg nem segít és a szerető mellett döntesz akkor legalább azt érzed hogy mindent megpróbáltál.

Neked is vannak igényeid amik nem teljesülnek megtettél mindent, nem segített, Innétől kezdve nem biztos hogy te vagy a hibás ha hűtlen vagy.

Mondom ezt férfiként

"Az én dilemmám a lelkiismeretem kiiktatásából fakad."

Igen, mert itt csakis te vagy a fontos, neked ne legyen rossz, nehogy már bűntudattal kelljen élned miközben gerinctelenül megcsalod a párodat, az nem számít hogy ő át van verve, meg van alázva (a tényen nem változtat hogy ő nem tud róla).

Gyerekek előtt is milyen jó példa lesz ha kiderül, majd felnőttkorukban könyörögsz hogy hagyják el a párjukat akik mellett boldogtalanok de nem fogják, mártírkodnak, csalnak, mert ezt látták.