Működhet egy párkapcsolat úgy, hogy az egyik fél vegán a másik meg nem?

Nem mind1 hogy vega vagy vegan.. a veganok tobbsege mint egy vallasos szektas csoport ugy viselkedik.. mig a vega ugyan olyan ember mint egy hus evo..

Én ismerek olyan párkapcsolatot, ahol ez működik. De ehhez kell két ember, aki elfogadja a másik életvitelét. Egy radikális aktivista vegán nem fogja elfogadni, hogy te fogyasztasz állati eredetű termékeket, vagy nagyon durva szabályokat fog felállítani (pl. "zabálhatod az állati eredetű cuccaidat, de csak házon kívül"). Ha meg csak a saját lelkét nyugtatja vele, de nem akar téríteni, akkor el fogja fogadni, max. bizonyos szabályokat hoz fel. A húsevőnek vagy állati eredetű termékeket (pl. tej, tojást) fogyasztó vegetariánusnak meg el kell fogadnia némi kompromisszumot... pl. az szokott problémaforrás lenni, ha arra sem hajlandó, hogy ha elmennek étterembe, keressen olyan helyet, ahol van kifejezetten vegánnak nyilvánított fogás, vagy kifejezetten vegán étterembe; ill. hogy olyan edényben ne készítsen ételt a másiknak, amiben előtte elmosás nélkül készült nem vegán fogás (pl. hús vagy zsírral, tejszínnel készült).

Bár nem vagyok teljesen vegán (inkább lakto-vegetáriánus, de alapvetően növényi alapúan étkezem, viszont például termelői mézet, méhviaszt használok), nálam például nem működne egy olyan kapcsolat, ahol a másik fél nem hasonlóan gondolkodik. Mert ez nem csak abból áll, hogy én nem szeretem a húst, vagy undorodok tőle - mert ez is megvan- hanem állnak mögötte komoly etikai és környezetvédelmi megfontolások is. Tehát én az otthonomban nem tudnám elviselni a húst, de egy-két kivétellel a többi állati eredetű terméket sem, mert nem tartom etikusnak, nem fér bele a világnázetembe, amiben a nem ártás központi szerepet játszik minden tekintetben (ha valaki bele akarna kötni: nyugi, avokádót, déli gyümölcsöket és mindenféle vegán műcuccokat sem eszem). Ellenben van, akiknél működik ez, viszont én mindenképp ajánlom, hogy hamar és őszintén beszéljétek erről. Én sajnos jártam már úgy, hogy az exem annyira akarta a kapcsolatot, hogy azt mondta, ő is így gondolkodik, csak nehezebb neki átállni és jaj, de milyen jónak tartja ezt és közben csak félt egyedül maradni, nekem meg ki kellett találni a sok hazugság közt, hogy akkor amúgy mi is van valójában. Na, ennek nincs értelme, azt gondolom, hogy egyrészt ilyenekről hazudni butaság, másrészt világnézettel kapcsolatban senkit nem kell és nem is szabad győzködni, mert ezt nem így működik, semmi értelme.