Jártatok már úgy, hogy a párotokról idővel kiderült, hogy mentálisan nagyon-nagyon nincs rendben, de mire kiderült, hogy minimum pszichológusra, de inkább pszichiáterre lenne szüksége, már beleszerettetek?

Pont így nem, mivel nem lett az adott személy a párom, mert nem jöttünk össze, viszont nagyon sokat beszélgettünk és szinte a nap 70%-t együtt töltöttük, csak nem volt testiség. Én szerelmes lettem egy idő után, ő nem volt az. Nagyon sokáig azt hittem és úgy is bánt velem egész idő alatt, hogy én vagyok az aki a nemnormális és a kezelésre szorulna. Mivel tapasztalatlan voltam és nagyon szeretet hiányos én így ezt el hittem neki.

En tudtam elso perctol. Nem zsvar tudom kezelni a szitukat. Tul sok szakirodalmat olvastam.

Nem kellett semmit tenni, ő szakított. Persze többször is, csak mindig újrakezdte, aztán volt egy pont, amikor már nem. Na, akkor meg már engem tett tönkre.

Elég gyorsan kiszeretsz valakiből ha menet közben kiderül ilyen "turpisság". Kivéve, ha előre tudtad, s úgy jöttél vele össze hogy segíteni akarsz neki (ehhez mondjuk nem árt némi pszichológiai affinitás).

Nem szerettem bele, csak már házasok vagyunk, gyerek is van.

Ja. Szívok miatta rendesen. Semmit nem teszek. Várom, hogy elmúljon, változzon. Kepes rá az ember csak akarni kellene!

Nálunk fél évnél derült ki gyógyszer mellékhatása, addig minden második héten balhé volt, nárcizni akart, rajtam nem tudott, 3 napokra eltűnt, majd bocsánatkéréssel nem értette saját magát. Akkor még nem teljesen értettem és nagy szerelem miatt birkatürelmem volt egy utolsó cseppig, de pont az utolsó csepp gyújtotta a villanykörtét nálam. Ugyanis emlékezetkiesése is lett és ez talán nem csak nárci. Azzal a feltétellel maradtam vele, hogy elhúz orvoshoz. Az orvos megállapította a szitut. Elindult a gyógyszer nélkül a gyógyulás útjára. Külön történet, hogy volt kis átfutási idő és sajnos valaki ki tudta ezt használni ellenem... Hosszabb rossz időszakot követően immáron 1 évtől együtt élünk és teljesen megváltozott.