Jóképűség és igéző tekintet a nyerő?

Mindenki a legtökéletesebbet keresi magának természetesen, ez már evolúciós szint.

De az ember, az ember. Felállít magában egy értékrendet, melyet nagyban a tapasztalat, a környezet, az önértékelés és önkritika befolyásol, ez pedig lényegesen le tudja redukálni az igényeket. Például, ha egy lány a környezetében a műmájer sablong*ciket negatívnak látta eleddig, lehet az épp helyes, vagy igéző tekintetű, saját magának sem kívánja, maximum ábrándozik, hogy mi lenne, ha. De a döntés, a célzott párkeresés általában objektívan működik. Nem mondom, hogy ez a műember nem tudná hamarabb levenni a lábáról a lányt, de hosszútávon abszolúte nem biztos, hogy nem a kancsal, nagypocakú, ám megbízható, önzetlenül szerető és odaadó, családcentrikusnak bizonyuló emberke "nyer".

Nem vagyok biztos benne, hogy ez arról szól a mai világban, hogy nincsenek helyén a dolgok a fejükben, inkább óvatosságnak tartom, hogy nem egyből egy "bredpittet" választ valaki.