Mennyire vagy intelligens párkapcsolati téren?

A legkevésbé sem vagyok intelligens ezen a téren.

Pedig tudom a hibáim, túlagyalok mindig mindent, bizalmatlan vagyok, rettegek az elhagyástól, nem kötődök egészségesen, de nem tudom leküzdeni. Voltak pszichológusnál is, de a terápiára is rezisztensnek bizonyultam.

Úgy irigylem azokat az embereket, akik lazán tudnak állni ehhez a témához.

Kinek mi az intelligens, ugye. Én annak tartom magam, aztán valahonnan meg biztos megkapom pár önkényesen kiválasztott pont alapján, hogy nem. Pl. én intelligensnek tartom azt a hozzáállásomat, hogy vannak vízválasztó dolgok, amikben nem vagyok hajlandó változtatni, és ezt előre tisztázom is a másikkal... és na, nem vagyok hajlandó akkor sem változtatni, ha a másik meggondolja magát, sem kompromisszumra (pl. én csak Bp-n tudom elképzelni az életemet, úgy is kerestem párt)... biztos megkapnám egyesektől, hogy aki ennyire rugalmatlan bármiben, az nem intelligens. Nincs sok ilyen dolog, 1-2 van (vallásosság kérdése, gyerekkérdés, házasságkérdés, ill. hogy ne legyen szélsőségesen jobboldali).

Amit el tudok magamról mondani, ami miatt én viszonylag intelligensnek tartom magam párkapcsolati téren:

- a legtöbb más kérdésben kompromisszumkész vagyok és hajlandó vagyok teljesen meghallgatni és átgondolni a másik

- nem kezdek el random féltékenykedni pitiáner dolgokon és nem számoltatom el a párom, nem kutyaként kezelem, hogy ide engedem, oda engedem, mikor van takarodó, csak azt várom el, hogy nagyjából mondja meg, hova megy, mikor ér haza, és ha sokkal később a tervezettnél, szóljon (együttélésnél)

- nem csüngök a másikon 24/7, nem várom el tőle, hogy folyamatosan chateljünk, beszéljünk

- fontos nekem, hogy mindkettőnk szexuális igényei ki legyenek elégítve

- nem keresem a konfliktust a szeretteivel akkor sem, ha nem mindenben értek velük egyet

- nem büntetem olyan dologért, amit az exem követett el vagy más férfiak az életemben, mert tudom, hogy ő más ember (pl. "én nem fogok utána keresztbetenni egy szalmaszálat se, mert hát mindent megtettem a Petinek, aztán elhagyott a mocsok" típusú női hozzáállással nagyon nem tudok egyetérteni)

- együttélésnél felhozom, hogy beszéljük meg a munkafelosztást, anyagiakat - de nem együttélős kapcsolatnál is hajlandó vagyok, sőt lelkesen fizetek is felesben a programokért (mondjuk egy hagyományos családmodellben hívő férfinek ez pont nem tetszene, de a lényeg az, hogy nem árulok zsákbamacskát)

- hajlandó vagyok a problémákról mélységekben kommunikálni (ebben nagy segítségemre volt az első kapcsolatom, ahol ezt bizony meg kellett tanulnom)

- figyelembe veszem a másik kívánságait, óhajait-sóhajait (kiv. vízválasztó pár téma), segítőkész vagyok

- igyekszem fenntartani a kapcsolat tüzét évek után is, nemcsak belepunnyadok a semmibe, meg "már megszereztem, akkor már nem kell teperni, ha szeret, mindenhogy jó vagyok neki

- nem akarok más nőket rávenni, hogy csak az a párkapcsolattípus jó, ami nekem bevált

- gondoskodó típus vagyok (de nem szeretek főzni, ez lehet, hogy mínuszpont :D)