Miért ilyen velem?

Vissza mentem a régi munkahelyemre 7 év után. Akkor anno azért hagytam ott, mert az egyik kollégámmal lett egy se veled, se nélküled kapcsolatom. Én nagyon szerettem őt, tényleg az az igazi, ami nagyon ritkán adatik meg az embernek. Ittas állapotában bevallotta anno, hogy életében először szerelmes, és az akibe szerelmes az én vagyok. De ezt utána tagadta. Na most úgy esett, mint írtam, hogy én visszatértem erre a munkahelyre. Nyilván ő ott dolgozik még mindig, nyilván tudtam is. Nehezen hoztam meg a döntést, mert féltem, hogy visszatérnek az érzések bennem. Viszont ahogy viselkedik velem, az borzasztó. Egyik nap tök kedves, segítőkész, következő nap szarrá aláz, belém rúg, harmadik nap nem is köszön. Pénteken viszont úgy megbántott, hogy elbőgtem magam. Nyilván nem előtte, mert nem akartam, hogy lássa, hogy sírok miatta. Neki azóta sem volt senkije, nekem van kapcsolatom. Egyfolytában azon jár a fejem, hogy miért érdemlem meg tőle ezt a viselkedést? Már a kollégáknak is feltűnt, hogy velem nagyon más. De én nem mondom senkinek a múltat, mert azt én már lezártam magamban, bár be kell vallanom, hogy nagyon nehezen ment, de ez a stílusa ami van neki, csak megerősített, hogy jól tettem, hogy elengedtem. De nagyon bánt, hogy ezt kapom tőle. Vajon miért teszi ezeket? Én nem akarok vele veszekedni, erőm sem lenne hozzá, és kedvem sem. És nem is a munkahelyre tartozik. De mindenki látja, hogy valami feszültség, van köztünk. Nem akarom ott hagyni az irodát, mert nagyon szeretek ott lenni, de ezt így hosszú távon sem akarom csinálni. Beszélni a múltról viszont nem akarok vele, nem akarom magamban feltépni a sebeket, amiket ejtett rajtam, mert azok még mindig ott vannak.