A komoly párkapcsolatok valójában megbízhatatlanok az emberi természet miatt?

Azt hiszem hosszú idő után túl vagyok a volt barátnőmmel való szakításon, szóval volt időm gondolkodni.

Elméletem szerint az embernek az kell, ami értékes.

Mi az érték? Bármi, ami erős érzelmet/vonzalmat generál a másikban.

Ez a magyarázat arra, hogy emberek illogikus kapcsolatokban vannak benne. Van a másik félnek valami, ami érték, ezért néznek el neki különbőző bohóckodásokat is. Mert tudja, hogy mástól azt nem kapja meg, vagy ha igen, akkor nem olyan minőségben.

Szakításnál pont ez nincs meg.

Mármost, vannak értékesebb emberek. És mint említettem, az érték érzelmet/vonzalmat generál. Én pl. simán dobnék egy insta cicababát egy művészi érzékkel rendelkező nőért, mivel jómagam is művészlélek vagyok.

Ebből kifolyólag nem létezik komoly párkapcsolat. Mert mindenkinél van jobb. Aztán lehet azzal hősködni, hogy a mi szerelmünk olyan nagy, hogy az mindent kibír, de valójában a nemi szelekció mozgolódik a háttérben, ami arra ösztönöz, hogy a nagy evolúciós előnyökkel rendelkező, és a saját értékrendünk szerinti legértékesebb férfit/nőt szerezzüj meg. Ha pedig meg tudod szerezni, akkor meg is fogod. Ha nem, akkor maradasz a jelenleginél.

A fentiek fényében azonban aligha olyan őszinte ez a kapcsolat, mint amilyennek látszik. Nincs jobb nála a láthatáron, ezért vagy vele. Vagy ha van, akkor nem tudod megszerezni.

Mit gondoltok?