Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Le lehet élni egyedül egy életet vagy "kötelező" a házasság, gyerekvállalás?
29 éves nő vagyok. Egy férfi volt eddig az életemben. Régóta nem vágyok se randira, se kapcsolatra és a későbbiekben férjre és gyerekre sem.
Persze a környezetem állandóan mondja, kifutok az időből, miért nincs senkim.
Most van egy férfi, aki érdeklődik irántam, megmondta szeretne velem lenni. Komolyan gondolja. Én nem hülyítettem semmivel, tudja milyen zárkózott vagyok.
Úgy érzem továbbra sem szeretnék kapcsolatot. Annyira megszoktam a magányt és azt, hogy évek óta senkivel nem voltam sehol, hogy már egyáltalán nem is vágyok rá. Megvan a heti rutinom, elvagyok magamban.
Le lehet élni így egy életet? Örülnék olyan válaszolóknak, akik saját tapasztalatból írnak.
Nem kérek bántásokat vagy troll válaszokat, nem viccből írtam ki a kérdést.
Persze, hogy lehet, a mai világban úgyis az a jellemző, hogy valaki meg is házasodik, lesz is gyereke, de egy idő után elválnak és akkor keres új párt vagy egyedül él tovább, esetleg lazább kapcsolatot tart fent. Az már ritkaság, hogy valaki egy egész életet leéljen egyetlen emberrel.
Itt úgyis az a kérdés, hogy mi a motiváció, miért szeretnél egyedül élni? Tényleg nincs igényed rá, vagy csak félsz a csalódástól, olyan traumák értek, amik miatt elástad magadban az erre való vágyat? Ez a lényeg, a társadalmi nyomással nem szabad foglalkozni, az a legrosszabb, ha saját magaddal mész szembe emiatt, mert úgysem fog senki segíteni rajtad.
#7: Szerintem meg önzőség csak azért gyereket vállalni vagy férjhez menni, hogy 70 évesen majd legyen aki tisztába tegyen. Ilyen megfontolásból főleg nem fogok szülni, mert semmi értelme.
Nagyon köszönöm a sok tartalmas, és segítő választ!! Nem is számítottam erre megmondom őszintén.
Persze nem tudni hogy fogok gondolkodni ezzel kapcsolatban 5-10-20 év múlva, de jó ideje az van bennem, hogy eleinte valóban rossz volt a magány, de most már sok éve megszoktam és nem is akarok változtatni ezen.
Aki most udvarol nekem, neki is elmondtam ezt őszintén, de azt mondja szívesen megpróbálná velem. Nem tudom mit tegyek... Ha belegondolok, hogy hétvégén el kell mennem randizni vagy kirándulni bárkivel, elkap a gyomorgörcs.
Nagyon zárkózott lettem az évek során minden téren.
#3: Köszönöm,hogy írtál. Természetesen bármilyen korosztály válaszolhat. :)
"Ha belegondolok, hogy hétvégén el kell mennem randizni vagy kirándulni bárkivel, elkap a gyomorgörcs."
3-as vagyok, hasonlóan érzek. Van egy jól kialakított kis életem, és inkább bekuckózom olvasni vagy bármi, mint randira mászkáljak, közös programokon vegyek részt. Volt, hogy próbáltam erőltetni, már a készülődés is szenvedős volt így, nulla motivációval, aztán az együtt töltött idő során nem kellett fél óra sem, hogy nagyon erős legyen az érzés bennem, hogy mennék már, köszönjünk el, hadd csináljam nyugodtan, amit szeretnék, legyen már vége...
Egyébként sosem voltam ilyen szeretgetős ember se. Nem szeretem ha bárki is megölel vagy puszit ad. A szex sem hiányzik.
Igazi magamnakvaló ember vagyok. Ami tudom nem normális, de nem vagyunk egyformák.
#13: Fu teljesen ugyanez!! :( Lehet önzőség, de nem akarom feladni a magamnak kialakított hétvégéim sem.
Nagyon sajnálom a férfit aki szeretne velem lenni és lelkiismeretfurdalásom van nagyon.. :( De nem akarom átverni se őt se mást.
Lehet élni így is egy életet! Azt nem mondom, hogy nem lesznek emberek, akik beszólnak miatta, ez sajnos ilyen, mindenkit elítélnek valamiért. Viszont tudod, hogy miért zárkózol el ennyire? Ha ennek valami elakadás az oka, akkor lehet, hogy érdemes lenne ezen dolgozni és adott esetben nem elhajtani ezt a férfit, amennyiben neked is rokonszenves.
Ha viszont tényleg teljesen egyedüli életre vágysz, akkor persze nincs miről beszélni.
#16: Nem is tudom mi az oka. Nekem tiniként sem volt kapcsolatom. Elég későn lettem szerelmes. Aztán ahogy annak vége lett, onnantól mintha elvágták volna az egészet. Sosem tetszett senki, nem volt igényem se ismerkedésre se kapcsolatra. Mindig elvoltam magamban.
Tavaly nyáron a buszon szólított le egy férfi. Őt is elhajtottam. Főiskolán is volt akinek tetszettem. Ha valaki bevallja, hogy többet szeretne tőlem, mindig megijedek és eltaszítom magamtól valamiért.
Nem mondom, hogy annyira kapkodtak volna értem a férfiak, de volt akiknek tetszettem. És egyik lehetőséggel sem éltem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!