Szerintetek is ekkora gond hogy 28 évesen lemondtam a párkeresésről? F

Egy ideje mindenki ezzel nyaggat, szülők, rokonok, ismerősök, munkatársak, stb. Miért nincs barátnőm, miért nem járok társaságba, ez így biztos nem jó nekem, menjek el orvosi kivizsgálásra ha nem érzek késztetést az ismerkedéshez stb.

A helyzetem azért alakult így, mert sosem sikerült összejönnöm olyan lánnyal aki tetszett. Próbálkoztam 24-25 éves koromig, netes ismerkedésnél lekoptattak mikor kiderült nincs saját lakásom, kocsim, nem keresek jól, még ha addig meg is volt az összhang. Ha "élőben" akartam ismerkedni pl egy buliban, akkor már az elején látszott a lányokon hogy nem érdeklem őket és valamilyen indokkal lekoptattak. Volt pár lány akik jártak volna velem (ők is kezdeményeztek), de nekem meg ők nem jöttek be. Szóval így alakult hogy teljesen megszoktam hogy egyedül vagyok, nincs is motivációm az ismerkedésre, a külsőmön "javítottam" testedzéssel, jobb öltözködéssel, frizura váltással, de továbbra is maximum átlagosan nézek ki. Fizetést tekintve nagy előrelépést nem tudtam elérni. Szóval hiába mondják nekem hogy ismerkedjek, tudom hogy nincs esélyem a nők többségénel, akiknél esetleg igen, ők meg nem vonzanak. Kényszerből nem akarok kapcsolator, pedig páran azt sugallják hogy ezt kéne tennem, de nem látom értelmét. Szóval a litániám végére érve a lényeg, hogy megszoktam, berendezkedtem erre az életmódra, csak valahogy mindenki rám akar erőltetni olyat amit nem szeretnék. Mindenre van magyarázatuk, hogy ezt így azt meg úgy kell csinálni, nem tudják beleképzelni magukat a helyzetembe.