Akik éltetek hosszab távon egyedül és párban is, észrevettétek, hogy a környezet pozitívabban ítél meg, ha van párotok?

Hát persze. Kb. egy szerencsétlen vagy, ha nincs párod, másodrendű.

Utána jön, hogy nincs gyereked.

Az se jó. Mintha nem ugyanaz az ember lennél.

Ég és a föld. A saját családom és rokonaim nem vettek már komolyan, mikor 26 évesen még egyedül jelentem meg családi eseményeken, állandóna a mikor lesz barátnőd és hasonlók volt a téma, és gyerekként kezeltek. Mióta stabil párkapcsolatom van, felnőtt férfiként vesznek már.

Ugyanez baráti körben, a többségnek már volt párja, nekem még nem, mindig oda jutottunk, hogy jajj én egyedül megyek, meg éreztem, hogy ez hátrány. Mióta van barátnőm, ha egyedül is megyünk találkozni, akkor is másképp kezelnek, mert van már barátnőm, normális lakásban élünk együtt, stb.

Soha nem értetem azt embereknél, hogy 1. Kinek mi köze van a másik életéhez.

2. Mért érdekel az, hogy mások mit gondolnak rólad.

Akiket én ismerek munkatársak, rokonok... senki nem járt jól a párkapcsolattal. Az én életemet meg, hagy alakítsam úgy ahogy én szeretném.

Meg nekem ne írja már elő egy másik ember, hogy én mit csinálok a szabadidőmben.

Egyébként sem olyan nagy szám elvezetni egy háztartást.

Hogy mit gondol a rokon vagy a környezet. Nem érdekel.

Foglalkozzon mindenki a saját életével.

Nekem a nagyszüleim voltak erre rákattanva, hogy jaj szegény én, vénlány leszek, nem kellek a kutyának se, sose volt pasim, nem lesz férjem, se gyerekem és szüzen fogok meghalni😂

Miközben 19 éves koromtól volt pár kapcsolatom, csak nem kötöttem a család orrára. 24 évesen pedig megismertem életem szerelmét, majd 25 évesen hozzá is mentem feleségül, gyereket pedig soha nem akarok! De ők ezt már nem élték meg. 23 éves koromig mind meghaltak.

Egyébként nem érdekelt a károgásuk soha. Én tudtam, hogy eljön majd az a férfi aki szeret engem, s én őt, és nem mentem volna soha olyanhoz aki amolyan " nincs ló jó a szamár is" csak hogy ne legyek egyedül.

Én egyébként szingliként is jól elvoltam, dolgoztam/tanultam, a hobbijaimnak éltem, élveztem az életet, és most is így vagyok, csak már a férjemmel együtt:)

Ők voltak ráfeszülve nagyon, hogy egyedül fogok maradni. ( Végül a nővérem élete alakult így, de ez meg az ő döntése volt. Neki így jó.)