Akik éltetek hosszab távon egyedül és párban is, észrevettétek, hogy a környezet pozitívabban ítél meg, ha van párotok?

Igen, van ilyesmi. És abban is van különbség, hogy barátod/barátnőd van, vagy férjed/feleséged. Ha házas vagy, akkor komolyabb emberként tekintenek rád, leginkább úgy vettem észre.

28/N

Szerinted engem érdekel idegen emberek véleménye? :DDD

Vagy az olyanokké akik igazából irigyek akkor is ha szingli, akkor is ha párkapcsolatban vagyok? :DDD

Nem vettem észre. Persze azt nem tudom, hogy a hátam mögött ki mit mond, de amikor hallom, hogy másokról beszélnek, inkább az igaz, hogy azt szánják, aki akar kapcsolatot, de kis szerencsétlen. (Vagy azt, aki szar házasságban van.)

Aki egyedül is elvan, látszik, hogy elégedett, azt nem beszélik ki.

Nő vagyok és tobb mint 2 evig szingli voltam, a barataim mindig felkaroltak, de azert a nagyon nagy tarsasagban, voltak akik nem álltak olyan kozel hozzam és mindig szántak mikor nem voltam ott hogy neki hogyhogy már végre nincs barátja, lehetne ha akarna,csak kitdja mi van vele, meg a sok hasonló ítelkezés. Visszahallottam.

Rokonok is egy ido utan rendszeresen mondogatták hogy kellene már valakit keresnem, mert kifutok az időből meg a sok hasonló szöveg. Én nevettem egy jót, poénosan vettem, de voltak napok mikor rosszul is érintett. Nem azért mert még nincs, hanem hogy mennyire rá akarnának görcsöltetni.

Volt olyan, hogy egy nő, aki csak az által ismert engem, hogy ismerte az apumat, de velem elotte sosem beszélt, egy esküvőn kerdezte meg mindenki elott hogy neked még mindíg nincs barátod? Gondolom többiektől kérdezgette hogy mióta lehetek egyedül, vagy fogalmam sincs, mert a családom ott sem volt. De hát ilyen már elég pofátlanság.

Azóta megtaláltam a másik felem, szerelemből.

29N