A férjem gyereket akarna de én addig nem, amíg garzonban élünk. Anyja mondja nekünk mire várunk, hát én másik lakásra. A kis előszobából nyílik egy kis fürdő meg 1 nagy szoba. A szobából nyílik egy kis konyha meg egy apró kert. Szerintetek?

Biztos nem vállalnék, anyós meg végképp ne szóljon ebbe bele, mert semmit nem fog hozzátenni. Ahogy írták: te leszel terhes 9 hónapig, te szülsz, az első időkben meg zömében te vagy vele. Nem lesz annyi a közös keresetetek, ha te gyes-re mész. Tehát a nagyobb lakást még gyerek előtt kéne, mert utána még nehezebb lesz.

Anyós annyit fog ehhez hozzátenni, hogy pár naponta gügyög a babának és mutogatja a fotókat a többi öreglánynak.

Így én biztosan nem szülnék.

Totál megértem. Hüle néném szült garzonba egy gettóba, olyan volt a lakás, hogy fürdő nem is volt, csak a folyosón egy lyuk. Ki lett kapva egy beépített szekrény és oda tették be a kádat. Csodálatos volt. Ha látogatóba mentünk, állandóan estünk át a gyerek xarjain, leülni se volt hova. És mivel állandóan attól félt, hogyegfázik a kölyök, 28 fokra tekerte a fűtést, de szellőztetés nem volt, mert izzadt a gyerek, meg ne legyintse a hideg. Gondolhatod milyen szag volt ott, amikor 8-10 ember volt náluk egyszerre.

Anyósod meg hallgasson, ő csak unokázni akar, dicsekedni, de nektek kell majd nyomorognotok hárman egy szobában. Milyen szupi lesz pelenkázni, amikor az egész lakás bűzleni fog a babaphostól 🤢

1. anyósnak ehhez pontosan nulla - semmi köze

2. előbb teremtsetek nagyobb otthont magatoknak, majd AZTÁN lehet gondolkozni a gyereken

Ilyen kis garzonba semmiképp ne szülj.