Miért nem áll ki magáért a párom? Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Hogyan tudnám elérni, legalább annyit, hogy ne rolam beszéljen?

Ez a 3. Terhességem már bőven túl vagyok a felén.

Az első 2 sajnos nem maradt meg, ezért a párom huga szemében én egy qva vagyok mert nem bírtam megtartani őket.

Ezt párom mesélte, hogy ez volt míg én korházban voltam.

Emiatt majdnem neki is ment a hugának.

Na most én olyan ember vagyok, hogy mindenkivel nagyon kedves vagyok és megértő, ameddig velem is kedvesek.

Nem volt ez máshogy akkor sem mikor 4 évvel ezelőtt komolyra fordult a kapcsolatom a párommal és bemutatott a hugának.

Akkor is kedvem voltam bemutatkoztam neki meg is dicsértem, hogy nagyon szép nő ( ezt azóta is így gondolom, hogy nagyon szép húga van) csak, hogy nem minden a külsö mert ő egyáltalán nem tartotta tiszteletben a kapcsolatomat a párommal.

A barátnőivel folyton kibeszélt, egyszer elkaptam egy telefonhivást mert náluk voltam és párom elment boltba de ő úgy tudta, hogy én is vele vagyok, közben a párom szobájában voltam bezárkózva és pihentem. A mamájával beszélt, hogy én és a párom is milyen bunkók vagyunk mert nem vagyunk képesek vele foglalkozni, és mindig elmegyünk otthonról, vagy nem akarunk vele lenni. (Hozzáteszem volt,hogy egész napot meg fél napokat töltöttünk a hugával csak, hogy ne bántsuk meg, és folyton csak magáról beszélt, hogy neki mennyi problémája van, neki már akkor is volt gyereke)

Ezt persze nem tudja, hogy én tudom miket mondott rólam, a párom mindent elmond meg hat ugye en is halottam.

Azota én már bőven a párommal élek, ország másik felére költöztünk. És telefonon napi szinten hivogatja a párom. Igen tudom a húga, hagy beszéljenek. De nem úgy,hogy a húga az én terhességemről beszél..... meg is kértem a párom, hogy ne engedje bele szólni... ő a saját gyerekét nem képes megnevelni.

Azt hozzá teszem, hogy tudom, hogy baromi nehéz a hugát lekoptatni, volt, hogy a wcre követett és mondta a problémáit mikor én már kiabáltam, hogy hagyjon már nyugodtan wcre menni. És mint a meg se halotta folytatta és kint állt az ajtó előtt.

Szoval, annyi elvárásom van csak a párom felé, hogy legalább próbálja meg megmondani a hugának, hogy kopjon le rólam és ne én legyek a téma mikor rolam beszélnek. Azért is utál ,hogy nekünk kislányunk lesz és fiunk mint neki... el se akarta hinni ő azt hitte mi hazudunk neki, hàt nem örült neki.

Én sajnos nem tudok a hugával beszélni, mivel velem nem hajlandó, volt, hogy én vettem fel a telefont és egyből a párom kellett neki, velem egy szót se akart beszélni. Szoval így el se tudnám neki mondani, hogy ne az én életem és ne az én terhességem legyen egy téma....

Akkor azért is megharagudott mert nem fogadtam el az olyan kisfiú babaruhákat amik tiszta koszosok, és minden csunyaság rá van folyva. Nem is az, hogy nem tetszettek meg koszosak, de nekem egy olyan nő ne akarjon semmit adni aki le kurváz azért mert 2 x elvetéltem....

Mi terveztük őket, nagyon szeretjük egymást az álmunk, hogy egy közös gyerekünk és saját családunk legyen. Így is mélyponton voltam a vetélések miatt meg a sok bizonytalanság miatt, és még képes volt ezt mondani a páromnak... csak azért mert ők akkor össze vesztek. És képzeljétek azért vesztek össze mert mikor épp a páromnál töltöttem pár napot 10 órás munka után 3 óra utazás után mikor este 8 ra haza állított a párom nem vele akart lenni hanem velem.

De amugy egy idióta voltam ez után is hallgattam a panaszkodását ,és hagytam, hogy lelkiszemetesnek használjon mert tudom milyen érzés mikor senki nem figyel az emberre, csak, hogy szerinte minden körülötte forgott.

Tényleg nem az a bajom, hogy felhivja a párom és van hogy 2 órát nyomassa a hülyeségeit, nekem azzal van bajom, hogy megakarja mondani mit tegyek, mit ne tegyek bele akar szólni már most abba, hogy neveljük a babánkat mikor még meg se született. Tömi a párom fejét a sok hülyeséggel már most jön a kéretlen tanácsaival.

Oké a párom azt mondja, hogy úgy se érdekli mit mond de hát annyi hülyeség után amit az a nő össze hord, az azért az ember fejében marad. És nem képes megmondani neki, hogy nem kérünk a kéretlen tanácsaibol.

Ilyenkor elárulva érzem magam.... lehet nem normális érzés de ez olyan mintha a saját gyereke mellett se állna ki, hiába még nem született meg.

Főleg, hogy néha úgy érzem védi a hugát, mert olyan is volt hogy előttem telefonált és oda mondtam hogy "ez már mindent is tud az életünkről" párom fogta magát és inkább elment... és oké családtag de ha már én képes vagyok anyám ellen kiállni a páromért akkor ő is legyen képes értem kiállni.

Mondjátok, hogyha egy önző ember vagyok és nincs igazam, de akkor azt is mondjátok el, hogy miért vagyok az és miért nincs igazam.