Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tapasztaltabbak tudnának tanácsot adni?
Lehet kissé hosszú lesz, köszönöm aki végigolvassa!
19 éves vagyok, életem első, komoly kapcsolatában amely már egy éve tart. Vannak bizonyos elképzeléseim, mint mindenkinek a jól működő párkapcsolatokról és mindig is úgy gondoltam, hogy egy férfit nem lehet teljesen letiltani arról, hogy egyáltalán ránézzen más lányokra az utcán vagy az interneten. Szeretem én is nézni, vizsgálni az embereket, úgy gondolok erre, mintha csak egy szép képet szemlélne meg vagy ilyesmi.. Közben pedig tudom hogy engem szeret. Gondolom, más nőknek ez elképzelhetetlen lehet, de én egy elég szabadszellemű környezetben nevelkedtem. Nos ezzel nem is lenne gond, a baj inkább ott van, hogy hiába gondolom így, a gyatra önértékelésem nagyon megnehezíti a dolgokat, hogy tartsam is magam ehhez az egészhez. Eddig minden rendben volt, imádtuk egymást, még az önbizalomhiányom is hosszú hónapokra enyhült. Azonban most egy karikacsapásra visszajött és rosszabb mint valaha. Pedig párom nem egy bámészkodós típus. Vagy hát nem tudom eldönteni. Az utóbbi időben kicsit többet érzem azt, hogy megszemlél másokat olyan módon.. Dehát végülis megengedtem neki, valahogy mégis zavar. Nagyon. Annyira hogy egészségtelen módon ezen pörgök és ezt figyelem folyamatosan, mit csinál, hová néz. Vele is beszéltem erről és megbeszéltük, hogy talán mégis jobban zavar a dolog, mint hittem. Ő igyekszik is mégjobban visszafogni mágát. Viszont azóta egyszerűen nem bírok megnyugodni. Elég komolyan elkezdtem szorongani, minden más lányt szebbnek és okosabbnak látok. Úgyérzem senkivel nem tudnék versenybe szállni. Rettegek hogy párom egyszercsak mégis elhagy valaki másért, hiába, hogy most ebben az állapotomban minden lehetséges módon próbálja kifejezni, hogy szeret. Én kérek sokat? Nem tudom megszokni, hogy már nem a kapcsolat elejére jellemző rózsaszín köd van. Ez az ami elbizonytalanít, hogy már ennyi idő után kissé meg van nyugodva a kapcsolat. És jó, szép, skkat szeretgetjük egymást, de nem olyan szenvedélyes. Ő is magabiztosabb lett és érzékelhetően vonzóbb lett más lányok számára is, ez pedig kikészít engem.. Amitől viszont legjobban félek, hogy ezzel az egésszel túlfeszítem a türelmét és végül a felesleges, kislányos féltékenykedésemmel fogom elüldözni. Nem tudom mit tegyek, mit gondoljak. valahogy egyensúlyba akarom helyezni a dolgokat és megköszönöm ha bárki bármi tanáccsal, véleménnyel tud szolgáni.
válasza:"Nem tudom megszokni, hogy már nem a kapcsolat elejére jellemző rózsaszín köd van. Ez az ami elbizonytalanít, hogy már ennyi idő után kissé meg van nyugodva a kapcsolat."
Szerintem nem hiába aggódsz, még full szerelmesnek kéne lennie. Nem az, fellángolás voltál, de mivel nem akad egyelőre más csaj veled marad.
Még most úgy kéne megnéznie a lányokat, mint neked a fiúkat. Futó pillantás, egy-kettő végigmérés aztán annyi.
Ha ő nem csak futólagosan teszi, szemezik velük, mosolyog, látod, hogy maj' ki esik szeme akkor már másokkal szeretne ágyba bújni.
Mondjuk nincs kizárva, hogy nem csinálja se!
Gondolom pornót néz és nem elég neki, se te, mert ki akarná magát élni mivel nem szerelmes beléd.
Az önbizalomhiány egy dolog, de ő neked ad okot rá, hogy méginkább az légy.
Helyedben kiraknám bármennyire is szeretném, mert a végén úgyis le fog cserélni.
Én a párommal egymásnak mondjuk, hogy nézd milyen jól néz ki ő és megyünk tovább, de mégha látnám is, hogy szívesen vinné nem tartanám vissza egyáltalán, mert nem lennénk együtt tovább. Viszont mi még szeretjük egymást, persze nem úgy, mint az elején. Habár mi nálunk a szerelem keveredik a szeretettel, de mégha nem is úgy lenne akkor is sokáig kitartott az a szerelem.
1 év után ha ő már "kikacsint" mint írtam fentebb egyáltalán nem volt beléd szerelmes soha, úgyhogy tedd ki!
válasza:Nyers leszek.
Gyerekek vagytok még. Sokat fogtok változni. Ez a kapcsolat nem tart örökké. Amikor akar, majd úgy is megy függetlenül attól, hogy "engeded-e neki a bámészkodást" vagy sem.
válasza:Ha nem vagy vele hiába van "letiltva a nézegetésről" olyan módon úgyis csinálja és ha akar 100 lánnyal is félre fog lépni. Ő neki éreznie kéne belülről, hogy nincs rá szüksége, nem a te ráhatásod miatt "visszafognia magát" még egy kicsit se.
Ez olyasmi minthogy megkéred, hogy írjon jó éjt üzenetet minden este, mert magától nem írt.
Ti nem lesztek együtt sokáig. Ha akarod húzd az időd mellette és menj teljesen tönkre miatta, de ha rám hallgatsz inkább át adod tálcán másoknak és megőrződ az önbecsülésed.
Szorongást azért ne idézz már magadnak még jobban egy fiú miatt, annyit nem ér, majd lesz más férfi, aki téged fog nézegetni kizárólag hidd el.
Ömm akkor azthiszem nem adtam megfelelő leírást az ő viselkedéséről. Kicsit idősebb nálam és nagyon sokáig nem volt párkapcsolata. Ő is önbizalomhiányos, éppen ezért erről a témáról tudunk egymással őszintén beszélni. Félig együtt élünk, de néha muszáj elmennem 2-3 napra, olyankor mindig le van törve. Amég távol vagyunk minden reggel ír, akár hív és jóreggeltet kíván, este ugyanez. Nagyon sokat ölelkezünk, szinte összegabajodva alszunk és ha tehetné elárasztana ajándékokkal. Így is rengeteget ad. Ő is kifejezte már e féle félelmeit, mert állítása szerint nem akar elveszíteni engem. Még ami lényeges, amelyet talán nem írtam le, vagy félreérthetően fogalmaztam meg, hogy amúgy ő nem bámészkodik. Szemezni meg aztán végképp nem.. 😅 És nálunk is jellemző hogy egymásnak mondjuk ha egy szép embert látunk.. Szóval azért én úgy érzem egyelőre még elég jól működik ez a kapcsolat. Csak szorongok, ok nélkül. Vagyis inkább a legkisebb dolgot is oknak veszem, azaz kezdek túlféltékeny lenni. És azt nem tudom ezen hogyan kerekedjek felül és hogyan ne kergessem az őrületbe páromat..
Nem eltávolodtunk egymastól, inkább egy nyugodtabb, egyenesebb pályára lépett a kapcsolat és én nehezen viselem a változásokat. Nem vagyok hozzászokva a felnőtt élet nehézségeihez és kicsit még szállnék, mint egy szerelmes kisgyerek.. Azt nem tudom magamban hogy tegyek rendet, hogy ne kreáljak fölösleges szorongást..
válasza: válasza:Pszichológus segíthet, de inkább mindketten forduljatok hozzá.
1 év után azért még rendesen lángolni kéne akárhogyan is nézzük, de hát lehet lángol ő csak te nem veszed észre. Úgyhogy szakember.
válasza: válasza:Szerintem a probléma forrása Te vagy, pontosabban a fejed. Najó ez kicsit gonoszul hangzik, pedig nem annak szántam:D Kifejtem.
Szóval amíg valaki komolyan önbizalomhiányos addig teljesen mindegy, hogy egy másik ember mit mond vagy tesz, mert a te fejedben lévő félelmeken nem fog változtatni. Ideig-óráig talán, de hosszútávon semmiképp.
Sajá sztori: lány vagyok és nekem is volt egy nagyon önbizalomhiányos korszakom, mentálisan nem volt a legjobb. Gyerekkorban (mint amúgy sztem mindenkit) ért pár bántás, nem olyan durvák és nem nyomorított meg, de nem esett jól. És ezt bizony az ember hurcolja gimibe. Ott is volt olyan élmény (fiú ügy) ami nem jól sült el és ez megint rányomta a bélyegét és az egyetemen is emiatt fiúkkal gátlásos voltam. Aztán elkezdtem helyretenni magam stb. Sokkal jobb lett, de azért mélyen ott voltak a korábbi kudarcok.
Már meseteres voltam amikor kimentem Erasmussal külföldre. Ott megismertem egy srácot aki az első pillanattól baromira bejött. Magas, izmos, számomra jóképű, mint később kiderült okos, ambíciózus. Alig ismertem, nem sokat dumáltunk, csak egy közös kontakt által összeakadtunk párszor. Még gondoltam is a fejemben, hogy "na ő vele bármit bármikor:D". Itt mondom, a korábbi állapotokhoz képest sokkal jobb volt az önbizalmam, de azért voltak még mélyen néha kételyek.
Aztán úgy alakult, hogy pont az a srác egy bulin megcsókolt és volt egy pár hétig tartó, mindig ilyen teljesen random, spontán jött kaland-szerűségünk (azt se tudom, hogyan hívjam). Álmomban se gondoltam volna, mert az én életemben nem volt ez soha jellemző, hogy "akit én kinézek" egyszercsak a semmiből lekap valahol. Nagyon bejöttem neki, nagyon aranyosan nagyon szépet bókolt nekem. Ő volt az első fiú (aki nem családtag) aki konkrétan a szemembe mondta kerek perec, hogy gyönyörűnek tart.
Végülis vele vesztettem el és igaz, hogy "csak" egy kaland volt (nem is ismertük egymást szinte, így nem is éreztünk egymás iránt többet, bár a sztori ennél jóval bonyolultabb, összetettebb), de nagyon sokat adott az önbizalmamnak. Miután lefeküdtünk és készülődött haza akkor is még elmondta, hogy mennyire jól nézek ki. Meg hát, bármikor amikor összeakadtunk a testbeszéde, az arca, a szemei, egyebek elég árulkodóak voltak amúgy is, de jól esett hallani.
És itt jön egy de: nekem voltak még magammal problémáim és amikor szex után azt mondta, hogy "nagyon jól nézel ki" én valami olyasmit reagáltam, hogy nem is. És akkor tudatosult bennem, hogy teljesen mindegy mit mond A vagy B vagy C vagy éppen ez a görög félisten típusú pasi nekem, ha ÉN nem úgy látom és ÉN nem hiszem el. Nekem kell elhinni teljes mértékben.
Szóval azt gondolom neked kell fejben helyreraknod előbb magad. Igen, embereket diszkréten (!) megnézni teljesen normális és emberi dolog. Valahol amolyan "human nature". Ha melletted nem is néz rá senkire se, ha nem vagy akaratlanul is fog. És ha akaratlanul te is megnézel valaki az is normális.
Te téged szeret és veled van. Nagy különbség.
Magadat rakd rendbe. Fejben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!