Miért a szakító félnek könnyebb tovább lépni szakítás után?

#11

Ez nem mondd ellent annak, amiről írtam.

Ha a másik bánt, vagy közönyösen viselkedik, akkor egy ideig a szerelmes fél tűrni fog, mivel érzelmileg kötődik a másikhoz. Nem fog szakítani, hanem elviselni a bántást, és megindokolja magának, hogy miért kapja ezt - igen, ilyen a szerelmes ember agya.

Ha azonban ez az állapot sokáig fent áll, akkor elkezd fokozatosan csökkenni az érzelem. És ekkor már tisztább/kitisztult fejjel szakít (feltéve, ha a másik fél nem dobja ki hamarabb, így nem kerül sor arra, hogy ő szakítson).

De szerelmes ember nem szakít, hanem megtesz mindent a kapcsolat megmentéséért. Aki önként megy, annak már lecsökkentek jelentősen, vagy megszűntek az érzelmei.

Milyen helyzetben?

De ahogy gondolod. Szerintem az esetek túlnyomó többségében nem nehéz kilépni egy kapcsolatból. Elmúlnak az érzelmek, és the end.

Két esetben nehéz kilépni onnan:

1. Ha érdek fűződik a kapcsolathoz, amit nem akar az illető feladni, mert veszteséget szenvedett.

2. Ha a párja fenyegeti, ezért félelemből mellette marad. Akit azonban nem bénít meg a félelem, a rendőrség segítségét kéri.

A szakito felnek is lehet nehez a szakitas de nem azert mert elveszti a masikat, hanem mert fel kell vallalnia egy olyan szituaciot ahol adott esetben a masikat megbanthatja.

De mig a szakito felnel ez a rossz erzes kb 5 percig eltart, addig sajnos az akivel szakitottak evekig is szenvedhet.

Aztan ez a sztori ugy folytatodik hogy a szakito fel rovid idon belul osszejon mas valakivel mert nem tud parancsolni a gatlastalan vagyainak, egyutt lesz vele addig mik termelodnek azok a hormonok a szervezeteben amelyek felelosek a szerelem erzeseert, aztan miutan ez elmulik ismet szakit es ismet megy a kovetkezo emberre. Ez az ordogi korforgas pedig szepen folytatodik.