Nők! Volt már olyan akár osztálytárs/csoporttárs akár máshol, hogy valakihez hosszabb ideig vonzódtatok és tetszett nektek, de a másik nem igazán vett észre ezért soha semmi jelét nem adtátok ennek?

Természetesen volt oviban mint írták előttem és általános iskolásként is. Gimiben nem volt mondjuk nálam, se később.

Ezt csak a saját tapasztalatodra alapozod. Nem tudod, az "ember" mit érez, azt tudod, te mit érzel.

Volt. Osztálytárs is, munkatárs is. Egyetemen csoporttárs nem volt, inkább tanárok, ott még pluszban az etikai gondok miatt is hatványozottabban odafigyeltem, hogy semmilyen jelét ne mutassam. De mindig úgy voltam vele, hogy olyan szekér után nem érdemes futni, ami nem vesz fel / ha a másik semmi jelét nem mutatja annak, főleg huzamosabb ismeretség után, hogy akarna tőlem vmit. Nyilván nem néztem senkit bunkón levegőnek, és a többségnek nemcsak köszöntem, hanem beszélgettünk is néha, meg felajánlottam a segítségemet, ha szenvedett vmiben, de ezt mindenkivel megteszem a környezetemben.

17: Már nem tudok, családja lett, de szívfájdalom volt, mert előtte meg én nézegettem többször is, és nagyon tetszett is, de valamiért az volt bennem, hogy tutira nem lenne esélyem.

18: 5 éve még te voltál a kiszemeltje és mára már mással családja van?! AZ KOMOLY!!!

Utolsó miért ? Csak tetszettem neki, akkor, aztán eltelt közel 6 év, 6 év alatt egy 27 éves nő lebabázik, eljegyzik stb. Neki is lett komoly kapcsolat, szült egy kislányt, és el lett jegyezve. Az élet megy tovább, viszont mindig tovább megy. Mellettem már pár ilyen elment egyébként. Köszönhetően annak, hogy külföldözöm, és vagy a kapcsolataim döglöttek be, vagy azt hittem esélyem sincs, vagy csak egyszerűen úgy telt el 1 év, hogy dolgoztam mint állat, és egyik nap a másikba folyt, sokszor már azt sem tudtam milyen nap van.