Akiknek bejött az osztálytársuk/egyetemi csoporttársuk, ám visszautasítást kaptak tőle, azok hogy bírták feldolgozni, túlépni rajta, ha szinte mindennap látják egymást?

Találtam egy másik sokkal aranyosabb lányt, utána észre sem vettem az illetőt.

Ne hagyd, hogy uralkodjon rajtad az érzés, minden elhatározás kérdése. Sok szerencsét kívánok :)

Kiszenveded, kijárod. Amíg tart az a pár év,addig enni fog bezony a fene, és nagyon égető rossz érzés. De kiszenveded ha belepusztulsz is. Nincs más választás. Utána végetér, elmulnak ezek az évek, már nem látod /talán/ többé, ésahogy telnek a hónapok, félévek, ha szerencséd van, már egyre kevesebbet gondolsz rá. De még akkor is kisírteni fog a vágy, mert egyszerüen jóleső érzés bámilyen kín ellenére is elmálázni néha,hogy milyen finom is volna a karjaiban lenni összebújva. AZtán jön a sötét valóság, a kiábrándulás, hogy SOHA! SOHA! nem lesz a tiéd. Természetesen ezek a gondolatok is akár élted végéis kitarthatnak, de pontosan azon a napon fog tökéletesen egy csapásra elhalványulni,ha lesz egy új kispina a láthatáron, aki még jobba nelcsavarja a fejed, mint a másik cica. De ez meg bizonytalan,hogy mikor jön el, ha eljön egyáltalán valaha is.

Tehát arról van szó,hogy szar neked. Én tudom, mert én is még a mai napig gondolok arra a lányra akit imádtam, és elszalajottam, pedig nekem még lehetett is volna.

Ki lehet bekkelni valahogy, de nem egyszerű. Nekem is volt egy ilyen egyetemi nagy szerelmem, nekem 2 évbe telt kiverni a fejemből. De sikerült:) Mondjuk ehhez az is kellett, hogy rendesen le legyen zárva. Magyarul nagyon határozottan le lettem építve. Mert amíg ez nem történik meg, az ember bízik és reménykedik...

27 L

Hát, az idő segít.

15/f