Létezik olyan vonzalom, ami bármilyen körülmények között kitart?

Nekem 19 év volt... Ugy hogy közben váltogattam a kapcsolataimat.

Utólag visszagondolva elég szívás volt, talán nem is tudatosan, de mindenkiben Őt kerestem.

8, azaz 8!!! éves koromban beleszerettem az iskola rosszfiújába.

24, azaz 24 éves koromig produkáltam nevetséges tüneteket amikor a közelemben volt, vagy valaki szóba hozta, vagy bármi történt és meghallottam a vezetéknevét (mindenki úgy szólította). Dalokat írtam róla, izzadni kezdett a tenyerem ha láttam, kihagyott a szívem egy ütemet ha csak rám nézett. 16 fuckin éven keresztül.

Bekapcsolt a testemben valami szivecske mód, és mint egy rajongó olvadoztam. 24. életévemig...

Majd valami nagyon durva véletlen által összekeveredtünk (felért a boldogságom egy lottó 5ös nyertessel), de olyan szinten ghostingolt utána, hogy lassan el is szivárgott az érdeklődésem.

Ebben a 16 évben amúgy közben volt egy komoly 7 éves kapcsolatom ami lánykérésig fajult, de valahogy nem überelte a pillangókat amiket a rosszfiú okozott.

Majd 26. életévemben újból eltalált ez a tipikus nem csapból csöpögő hanem ami a csövön kifér vízágyú szerelem. Egy kollégám iránt. És első látásra ráadásul. Nem viccelek, a nap 24 órájából 24-et álmodozással töltöttem, de szó szerint éjszaka aludni nem tudtam, annyira bele voltam zúgva. Majd amikor kiderült, hogy viszonozza... És elhívott randira.... És első randi után engem a párjának hívott, 1 hónap után meg azt akarta, hogy költözzünk össze, hát én azt hittem újra megütöttem valami érzelmi főnyereményt, szó szerint rózsaszínben láttam a világot. Aztán lassan kiderült, hogy k.rvázik, tudtomon kívül belehúzott drog ügyekbe, eladta a tudtom nélkül a kocsimat, és ezeket mind kussban tűrtem, mert szerelmes voltam mint a vakablak, és hát ugye ne legyek már magam ellensége, hogy kidobom életem szerelmét. De amikor kiderült, hogy az egyik szeretőjét teherbe ejtette, és sokszor nem is túlórázik hanem a nő lakását újítgatja, ahol majd együtt laknak 3man, engem eltitkolva a nő előtt, ott meghúztam a határt, és kidobtam, letiltottam, hát nem mondom fél év úgy telt hogy stalkoltam és majd megőrültem, de a semmiből jött egy olyan önbecsülés érzet, hogy másfél éve nem oldottam fel, fogalmam sincs hol van mit csinál.

Viszont. Szégyen nem szégyen, én még mindig ugyanúgy szerelmes vagyok belé, de ez az én kis titkom. Senkinek nem kell róla tudnia, nem szoktam már róla ábrándozni nyilván nincs miért, de minden létező dolog amúgy azt mondaná, hogy ne szeressem. De a szívnek nem lehet parancsolni, főleg mikor nem úgy kopogtatva lép be az ajtón hanem ágyúval lövi ki a falat. Ismerkedek azóta, úgy érzem teljesen normálisan bele tudnék vágni végre egy komoly kapcsolatba, de tudom, hogy ez a férfi azért beleültette magát mélyen a szívembe, ezt el kell fogadnom. Senkire nem tudok olyan szemekkel nézni mint anno rá.

Bocsi, hogy ennyire részletesen meséltem el, csak át akartam adni a mélységeket, hogy alátámasszam a véleményem - igen, van olyan vonzalom ami mindenen keresztül kitart.

Egyébként mindkét sztorim szerintem elég vaskosan megerősíti a 3. válaszoló irományát. Ilyenkor egy általad feldíszített torz képbe vagy szerelmes, nem magába az emberbe.

Igen.

Onnan gondolom, hogy nem egy olyan párt ismerek, akik gimiben jártak, vagy éppen tudtuk hogy vonzódnak egymáshoz, aztán mindegyiknek más lett a házastársa.

Aztán 10-20 év múlva megint találkoztak, és akkor már nem tudtak elválni, és azóta is boldog pár.

Mondjuk én is, őszintén, ha függetlenné válnék vmi okból és összefutnék a gimis pasimmal, akivel pár hétig jártam, és akibe végig szerelmes voltam, nem nagyon tudnék neki ellenállni 😬

Még évekig rendszeresen álmodtam is vele..