Szakított már valaki úgy kedvesével, hogy nem az érzelmek, szexuális vonzalom volt a gond, hanem egyszerűen a körülmények, jövőben felmerülő súlyos problémák miatt kellett szétválniuk?

Ha meghalnék nem hinném, hogy kiborulna, erős ember nagyon. Problémából több is van, az alap, hogy 18,5 évvel idősebb nálam, és "tudja", hogy amikor én elérem a 40et szexuálisan még azért a hormonok igenis dolgoznak bennem, míg benne már kezd csökkenni, és a vége az lenne, hogy előbb-utóbb nem tudná megadni, amit férjként, férfiként meg kellene. Azt mondja, hogy amit megtaláltam benne többek között, a kiegyensúlyozottság, érzelmi érettség később, ahogy idősödöm eltörpül majd, mert én is érettebb személy leszek, és a végén nem találom meg azokat az értékeket, amik miatt régen szerelmes voltam belé... Hiába mondom neki, hogy ugyan magas a válási arány nagyobb korkülönbség esetében, de nem kell követnünk a tendenciát. :( Bármit mondok, hogy pl. miért hiszi hogy annyira fontos az életemben a szex? azt válaszolja, hogy ez biológia, és nem láthatom azokat a dolgokat, amit ő lát közeledve az 50-hez, mert ő megélte azt, amit én nem. Emellett van egy gyermekkora óta állandóan fejlődő neurológiai betegsége, ami több tünetet is produkál a testében, és nemrég volt egy komoly műtétje, de hogy sikeres volt-e nem tudni még, max fél év-év után, és addig ő úgy érzi bizonytalanságban tart, mert ha továbbra is beteg marad nagyon felgyorsul a leépülése, és lehet már az 50et sem éli meg. Ez nem igazán látványos betegség, nagyon kisportolt ember, egészséges életmódot él, igazából semmi kezelésre sem kell járnia, de belülről lassan fejlődik a betegség, és egyszer majd összeomlik, és ezt senki nem tudja mikor, HA nem volt sikeres a műtét, ja és a dokik nem mondták, hogy nem fejlődhet vissza a betegség a műtét után, van esély rá, de arra is, hogy nem fejlődik újból ki. :( Azt mondja, hogy ha nem olyan személy lenne amilyen, akkor szerencsésnek mondhatná magát, hogy egy gyönyörű, fiatal, okos lánnyal lehetne, de mivel ő rám gondol, és csak megakar kímélni felhozta ezt a témát, hogy gondolkodjak el ezeken a dolgokon. Én mondtam, hogy állok elébe az akadályoknak, nincs egy korcsoportnál sem garancia arra, hogy egy házasság tartós lesz vagy sem, de ő azt mondja hogy a valóság más, mint ami az én fantáziavilágom. Persze a beszélgetés végén mondta, hogy szeret engem, nem változott semmi a szívében attól még, hogy ilyen témát felhozott, de az érzelmek, és szexuális vonzódás gyakran nem elég, főleg ha ilyen nehezítő tényezők vannak. :(((

Annyira szeretem őt, és tudom hogy ha mégis meggyógyulna a közérzete is jobb lenne, de lehet addigra már rég eltaszított magától, vagy a föld alatt rohadok. Egy átmeneti bizonytalanság miatt eldobni azt, amit megtaláltunk egymásban...közös munkával lehet sikeres házasság, és nincs semmi garancia hogy én biológiailag 40 évesen még tomboló hormonokkal bírnék... :(

Kérlek aki idősebb és átlátja a helyzetet mondja el nekem, hogy ő is így tenne, vagy inkább a szívére hallgatna? :(