Ha tetszik nekünk valaki, azt rögtön érezzük?

Van egy srác, akiről egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e. Tudom, hogy ő szeretne randizni velem, járni velem, de valamiért én nemet mondtam neki, mikor elhívott, és végiggondolva nem hiszem, hogy lehetne nagy jövője a kapcsolatunknak, annyira mások vagyunk. De néha, mikor meglátom, mégis olyan öröm fog el. De nem az a gyomorösszerándulós-fajta, tudom, az milyen, olyankor biztosan tudom, hogy szeretnék együtt lenni az illetővel.

Lehet egyáltalán ilyet érezni? Örülök, ha beszélgetést kezdeményez velem, sokszor azon kapom magam, hogy keresem a tekintetét, néha rámjön, hogy szívesen megölelném, de máskor meg napokig eszembe sem jut (ha nem találkozunk) és teljesen közömbös vagyok iránta. Holnapután találkozunk kettesben (egy iskolai feladat miatt), és fogalmam sincs, hogy mit akarok. Ha igazán tetszene, ha lehetne jövője a dolognak, akkor biztosan tudnám, hogy akarom őt, nem? Vagyis ne menjek bele a dologba. Őt nem szeretném megbántani, tudom, hogy tetszem neki, nem hoznék meggondolatlan döntéseket.