Ha vonzó vagyok és ezzel kapcsolatban nyíltan említek valamit, akkor a legtöbbeknek rossz érzéseik lesznek, rossz néven veszik és csak dicsekvésnek látják? Az a durva főleg férfiak

Lehet itt is ez fog történni most, de mindegy, hátha nem. Főleg ez, hogy rossz érzéseik lesznek magukkal kapcsolatban és betámadnak valami kamu dologgal, hogy dicsekvés, felszínesség, stb, és nem lehet erről objektíven, tényszerűen, értelmesen beszélni. Szóval nagyon magas vagyok, sok csinos nő szerint is jóképű, helyes, plusz még a koromhoz képest nagyon fiatalnak is nézek ki. Ezeket megkapom heti szinten másoktól anélkül, hogy én felhoznám a témát. Nyilván én ebbe születtem és nem ismerek más életet, de azért van empátiám és felfogom, hogy különböző embereknek különböző külső tulajdonságaik és ezáltal különböző élettapasztalataik vannak, de drasztikus módon. Szerintem a legtöbb ember sem hülye és pláne bizonyos kor után rájön, hogy a kinézet nagyon is fontos, de nem csak a romantikus/szexuális életben, hanem egy szép embert valahol az élet minden területén jobban kezelnek, míg egy csúnyát akár sajnos rosszul is. Erről persze senki nem tehet saját maga, mert ilyennek születtünk, plusz a más emberek agya így van bekötve, szóval így működik a világ, ez van. Aztán még persze léteznek a kinézeten kívül más dolgok is, nem azt mondom, hogy nem, de azért ez sokkal jobban számít az életben, mint a legtöbb embernek kényelmes beismerni. Ettől függetlenül mivel egy közvetlen és őszinte ember vagyok én simán elmondom ezt pl. ha felmerül kollégák előtt is, haverok, ismerősök előtt is. Mármint legtöbbször csak apróbb dolgokat, amik ehhez köthetőek, pl. rám hajtott a csinos fiatal ruhatáros lány, vagy rám írt egy helyes csaj, akivel több éve hookupoltunk, hogy mi van velem (=megint szexelni akarna, vagy többet). A másik pedig csak néz, mert ő meg nemhogy ma vagy tegnap, hanem még soha az életben nem élt át ilyeneket. Vagy amikor ez felmerül beszélgetéskor, hogy a nőknek csak a pénz számít. Akkor én szoktam mondani, hogy rohadtul nem, max. csak egyes nőknek és csak akkor, ha nem tetszel nekik igazán. A másik meg csak mérges lesz, mert ő egész életében ezt látta és akkor azt érzi, hogy sosem tetszett igazán egy nőnek sem és megboly(j?)gatom azt a kis világképét, hogy minden nő pénzéhes minden férfival szemben. Most erről én tehetek, hogy ez nem igaz?

Van egy szintén nagyon jóképű barátom, akivel gyerekkorom óta ismerjük egymást és vele tudok ezekről beszélni anélkül, hogy ő ezeken megsértődne, rossz érzésekkel töltené el vagy csak dicsekvésnek venné az egészet. Előtte nem érzem, hogy meg kell játszanom magam, vagy hogy kicsinyítenem kellene ezeket a dolgokat (hogy mégsem olyan jó nekem, mint amilyen), mert neki is hasonló tapasztalatai vannak, de kb. ennyi, azt érzem mással nem tudok erről beszélni. Még talán a húgommal, vagy néha nőkkel. Ez azért zavar valahol, mert ez a mindennapok elég nagy része és ebben kevesekkel találom meg a közös hangot, vagy kevés ember előtt tudom magamat adni vagy megnyílni. Ilyen dolgokról, hogy mi volt a Sztárboxban vagy hogy mi volt az ebéd, pedig nem vagyok képes órákig beszélgetni.