Normális, hogy egy 38 éves férfi nem tud beszélni az érzéseiről, gondolatairól?

"4: Nem, dehogyis.

Az embernek az a saját maga produkciója, érdeme, teremtése, hogy beleszeret valakibe, ehhez semmi köze annak, mit csinál a másik."

Lehet, hogy neked elég és bele tudsz szeretni valakibe így.

Mint látod a kérdezőnek sem elég, és még szerintem sokan vagyunk ezzel így.

"Különben meg mért ne tudnád, miket érez? Hát le lehet olvasni róla, ha nem szavakból, másból le kell jöjjön neked."

Ha választani kellene, hogy egy érzésekről nem beszélő ember vagy egy olyan, aki ki tudja fejezni az érzelmeit, akkor egyértelmű a második.

"Kérdezek és nincs válasz, csak néz..."

Én biztos nem bajlódnék ezzel, hogy a másikat fejtegessem meg. Vajon mire gondol... ez egy idő után kiábrándító. Eljátszaná 2-3szor, hogy les és semmi válasz már köszönnék is el. Lehetnek az embernek rossz napjai, de attól lehet szólni.

Igenis számit, hogy a másik ember mit tesz vagy mit nem tesz.

Elvégre nem egy idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem az eszünket is használva látjuk az embert milyen valójában. Hogy lenne már mind1 mit csinál a másik.

11:

"Lehet, hogy neked elég és bele tudsz szeretni valakibe így.

Mint látod a kérdezőnek sem elég"

Ezt írtad neki:

"Eleve, ha valaki nem beszél az érzéseiről, akkor miért lenne nehéz elengedni? Olyanhoz kötődik az ember, akit tudja, hogy milyen érzéseket táplál felé."

Ő meg ezt állítja:

"el kell, hogy engedjem, csak az is nehéz"

Látod, hogy őneki nehéz, és kötődik.

Miért lovagoltok azon, hogy nehéz vagy nem nehéz?

Attól még, hogy valakinek nehézségei vannak az érzelemkifejezéssel, attól még lehet vele tök jó a párkapcsolat.

Itt vagyok pl én. Pszichológus által megerősített tény, hogy detached vagyok, azaz el vagyok távolodva a saját érzelmeimtől. Ha bármi érzelmileg nagy hatású valami ér, pl meghal a nagyanyám, kideürl anyámról, hogy ugyanolyan rákot tlaáltak nála, amit nagyanyámnál... elvesztem a látásomat, allergiás vagyok jóformán MINDEN ételre... egyől átváltok analízis üzemmódba és az érzelmi reakció helyett annyi jön, hogy "hm.. okkkkééé, akkor mit kezdjek ezzel a helyzettel, hgoy lehet megoldani vagy áthidalni?"

No, lehet nem véletlen vannak emésztési problémáim...:D

Ennek ellenére fenn tudok tartani egy párkapcsolatot immáron 13 éve, a feleségem szeretve érzi magát stb.

Vajh a feleségemnek nehéz lenne elengednie engem, a páfrány lelkivilágával egyenlő lényt? Vlaószínűleg igen, mert rengeteg jó közös élményünk van, kötődik hozzám stb...

Az elengedés nehézsége nem azon múlik, hogy milyen a másik, hanem azon, hogy mit érzünk a másik iránt. Az érzéseink meg nem feltétlen függnek a másik ilyen-olyan teljesítményétől.

"detached"?

Nem tudtam ezt a szót.

Ezért elmentél egy pszichológushoz? Vagy ez hogy volt?

Ha jársz pszichológushoz, akkor ennek javulnia kell, nem?

15, van erre egy halom szó, árnyalatokban különböznek. Pl elidegenedés (alienisation) is ilyen, az is jól leírja.

Itt egy videó a témában, de persze ez is csak egy szelet. Mindenesetre a catornát melegen ajánlom, ha érdekel a pszichológia, profi a csávó, szépen belemegy a szakmába.

https://www.youtube.com/watch?v=STqrgHF6O24&ab_channel=Fulfi..

És nemegészen ezér tjárok pszichológushoz. Vagyishát... szóval azzal mentem el pszichológushoz, hogy egyszerűek nem találom a helyem az életben annak ellenére, hogy egyébként van eg yhalom szerepem amit sikeresen betöltök, vannak célok, mindennapi sikerek, stb...

De lényegében az az érzésem, hgoy csak úgy törétnik velem az élet, nem veszek részt benne még úgy sem, hogy amúgy aktív cselekvő agyok.

Elismerem, nagyon kevesen mennek ilyesmivel pszichológushoz, de na, szerencsére megtehetem.

És így az ülések során derült fény, hog amúgy kvára nem adok érzelmi reakciót olyan dolgokra, amikre mindenkinek durva érzelmi reakciója kéne, hgoy legyen.

A fent leírt problémák nem légből kapottak, mindegyik az elmúlt évek "termése". És egyikre sem adtam több választ annál, hgoy "afenébe... nnnajó, akkor most már ez is van".

És hát jjja, az a terv, hogy ezen dolgozzunk, javuljon. Maga a felfedezés nem olyan régi, csak néhány hetes, egy ilyen terápia meg akár évekbe is kerülhet, akár antidepresszáns is kell hozzá. Nyilván nem vágyom rá különösebben, láttam már embert aki végigment egy antidepis terápián és a végeredmény abszolút meggyőző, de maga a folyamat ritka szar volt.

De őszintén nem tudok egyetlen nálam idősebb férfit sem az egész ismerősi körömben, aki aktívan megélte volna és kifejezte volna az érzéseit. Valószínűleg ilyen szinten a legtöbb nincs lecsatlakozva, mint én, de azért..

16: Igen, ezt az ember első életszakaszában a környezetéből tanulja el a viselkedést.

De azért olvasol könyveket is, nőkkel is érintkezel, nem csak férfiakkal, látsz filmalakokat, sztárokat, akik érzelmesebbek, stb. A saját érzéseidet is érzed idővel, szóval van honnan eltanulni, felépíteni.

Felnőtt korodban saját magadat neveled már.:)