Inkább feldob vagy elszomorít amikor összefutsz a szerelmeddel, akivel esélytelen bármi?

Mint #1

Nem a szerelmem, de olyan vonzalom, ami az én életemben csak 10 évente egyszer jön. Eddig átlag heti 2 alkalommal biztos találkoztunk, most várhatóan 3-4 hétig biztos nem. Ezzel aztán el is lesz rontva teljesen az ünnepi időszak, igaz, már a múlt hónap óta bennem van, hogy de rossz lesz, megint egy karácsony egyedül, úgy, hogy nem lehetek együtt azzal, akire vágyom.

De akkor sem jobb, ha látom, mert hiába esélytelen bármi, attól még szemezget, mosolyog, lelkesen köszön, körülöttem sündörög... Mintha kést forgatnának bennem. Ennél még az is könnyebb lenne talán, ha levegőnek nézne.

Is-is, legtöbbször egy érzelmi hullámvasút. Alapban feldob, főleg mert viszonylag ritkán találkozunk, de mikor látom hogy másra jobban figyel, vagy kedvesebb vele, lelkesebben köszön, az lelomboz.

Érdekes módon ha a feleségével van az nem annyira zavar, csak mikor kézenfogva andalognak.

#6 Nős, és úgy tűnik, nem kellek neki még egy alkalomra sem.

#4 voltam