Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért alakult ilyen posványosan az életem? Panaszáradat lenn.
Lehet hogy nem is jó kategóriába írok, hanem valami pszichológiaiba kéne, de mindegy. Az a lényeg, hogy nem úgy alakult az életem, ahogyan azt terveztem, ahogyan nekem jó lenne. Enyhe kifejezés, hogy elégedetlen vagyok az életemmel. Most vagyok 30, aztán ilyenkor összegez az ember...
A helyzetem pikantériája, hogy az egyik barátnőm, akit még gimi elején ismertem meg, mert osztálytárak voltunk, ugyanonnan indult ugyanazokkal az esélyekkel mint én, és ő úgy is él, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, vagyis ahogyan én is szeretnék. Ő egy tükör nekem arra, hogy én is befuthattam volna azt az utat, amivel elégedett lennék, csak különböző okok miatt nem tettem. Ez a kérdés a magánéleti dolgokról szól, nem a karrier körüli dolgokról.
A barátnőm asszem 23 éves volt, mikor megismerte a férjét. Én akkoriban már 6 éve együtt voltam valakivel, és még egy 4 évet ezzel az exemmel voltam, 10 évet összesen. Egy nyáron elhagyott engem, mert én már szerettem volna házasodni, gyereket, ő viszont még semmi ilyesmire nem állt készen. 27 voltam akkoriban, mikor ez a 10 éves kapcsolatom véget ért. A barátnőm pedig ugyanennyi, 27 éves volt, mikor megházasodott.
A 10 éves kapcsolatomat magánéletileg fertelmes évek követték: nagyon rossz randik, ismerkedések jöttek-mentek, de nem alakult ki senkivel semmi komoly. Akivel kialakulhatott volna valami komoly, ott vagy én, vagy a férfi nem lett szerelmes. Ahol meg szerelmes voltam, azok távol álltak attól, hogy komolyan vehető kapcsolatok legyenek, amikre alapozni lehet.
Eltelt így pár év. Barátnőmnek egy idő után eljött a terhesség, a gyerekük megszületése. Van már egy kisfia. Nekem ez idő a szívással telt.
Én meg még mindig anyámmal és az öcsémmel lakok, 30 éves létemre. A barátnőmék saját házukban laknak, nemrég költöztek a baba érkezése miatt, az előző lakásukat kiadták albérletnek. Nekem nincs saját házam, egyedül vagy valakivel albérletben se laktam még soha, csak az exemmel 3 hónapot. És nincs is senkim, akivel össze tudnék költözni, és saját ingatlan vételébe tudnék vágni.
Ha mindez a panaszkodás még nem lenne elég, tudni kell, hogy annyira szerettem volna külföldre költözni, jobban keresni, de szintén, nem volt kivel, nem volt erre lehetőségem. A barátnőmékről tudvalevő, külföldön élnek, eleve kinn ismerkedett meg a férjével mikor 23 volt. Akkoriban volt egy lyukas éve az egyetemen, és azt külföldön töltötte. Náluk már az egész család kettős állampolgár, a kintit is megszerezték a magyar mellé. Nagyon szerencsések.
És ott van még egy mellékes apróság, az utazások. Én imádok utazni, szenvedélyem, de nem teszem annyit, meg olyan helyekre, mint szeretném. Egyrészt anyagi okokból, másrészt, mert nincs kivel. Barátnőm és a férje viszont csodálatos helyeken jártak már, főleg a baba előtt, de azóta is utazgattak, csak nem olyan trópusi messzeségekbe. Olyan szerencsések.
Rám mikor mosolyog már a szerencse? Mikor leszek végre Fortuna kegyeltje? És mondom, ez a barátnőm és én ugyanolyan háttérrel ugyanonnan indultunk, és mégis mekkora a különbség az életeink között. Én 30 évesen otthon lakom anyámmal, szinglin, ő még 29, de 30 évesen is a férjével és a fiával fog lakni saját ingatlanban külföldön. Egy tündér a férje amúgy, ha férfire lehet ilyet mondani. Szóval nagyon szerencsés azzal a társsal, akit mellé rendelt a sors. A fiuk is szép arcú, okos gyerek.
Most nem mondom, hogy tökéletes a barátnőmék élete, pl. tudom voltak 2-3 évig anyagi gondjaik, meg máskor sok egészségügyi gondjuk volt. De ezek rendeződtek nekik. Az én életemnek is van jó oldala, de nem sok. Sajnos most nagyon elégedetlen vagyok az életemmel, és sokban cserélnék a barátnőmmel, ha lehetne. Nagyon nagy kudarcnak élem meg, hogy 30 vagyok és nem hogy nincs gyerekem, de kilátásban sincs, hogy legyen bárkitől is. Egy férj jelölt sincs kilátásban. Egy eljegyzés se, még egy összeköltözés valakivel, semmi sincs kilátásban.
Fú, ennyi panaszkodás a világon nincs, de most kikívánkozott belőlem. 30 vagyok, és összegzek. Eljutottam ehhez a bizonyos 3. X-hez, de csak korban. Az életvezetésem távol áll attól, hogy méltó legyen a 30-hoz. De amúgy félek be fogtok szólni a kommentekben, ezért nem biztos, hogy ide merek majd kattintani elolvasni.
Még annyi, nem vagyok irigy a barátnőmre, örülök hogy neki jó, csak azt sajnálom, nekem nem jó. Lehet itt-ott kicsit túl is idealizálom az életét, meg lehúzom a sajátomat, de a tények attól még tények. Egy az egyben nem akarnám az ő életét, pl. én sok programra járok, az ő életük meg kicsit nyugdíjas az ízlésemnek, de azt meg ők úgy szeretik. De a tények attól még tények, minden amit leírtam ugyanúgy áll.
válasza: válasza:
válasza:Szerencse - annak hiánya. Akárki akármit is mond... Tőled meg tőlem ezerszer "rosszabb" embereknek is összejön. Úgy, hogy nem dolgoznak meg érte vért hugyozva. Fogadni mernék, a barátnőd sem gebedt bele a melóba, hogy találkozzon pont ezzel az emberrel, nem pedig minden más hozzá nem illővel helyette. Hanem csak úgy véletlenül összesodródtak jó eséllyel. Te is ugyanígy összesodródhattál volna "a megfelelővel", én is. Csak nekünk nem volt ekkora szerencsénk. Nyilván az már a mi döntésünk, hogy együtt maradunk-e azzal, akivel nem érdemes, de attól még, hogy nem tesszük, nem fog törvényszerűen megérkezni az életünkbe az, akinek "kell", hanem maradunk továbbra is szinglik, majd befut a következő nem nekünk való és így tovább.
Szerencse, szerencse, SZERENCSE! Pont.
válasza:Gondolom nem vársz konkrét válaszokat, hanem csak jól esett kiönteni magadból a dolgokat, de azért en megpróbálok valami értelmeset összehozni :D
Szerintem egy szerencsétlenséged volt, hogy szétmentetek a 10 éves kapcsolatodból. Innen már a randik halálra voltam ítélve, mert egy ilyen hosszú kapcsolat után rohadt magasak az ember elvárásai, mindenkit a párjához hasonlít, de senki nem fog 10 évnyi tapasztalatlt pár nap alatt megszerezni. A karrierben, utazgatásokban is szerintem elég nagy szerepe van ennek, mert nincs aki támogasson a megvalósításban.
válasza: válasza:Lepontoztátok a 3-ast pedig igaza van. Szerintem is szerencse kérdése IS. Nyilván kell még hozzá igényesség, meg hogy szeresd önmagad.
Plusz amit észrevettem hogy mindenben másra vársz. Egyedül is kitudtál volna menni külföldre, egyedül is tudsz házat venni, egyedül is tudsz utazni. Ne akarj mindent is a párodra (tudom hogy még nincs) alapozni.
Megértelek nyilván rossz egyedül meg látni a barátnődet , de ne más életére vagyakozz. Nekik is megvannak a nehézségeik. Egyik út sem zökkenőmentes. Meg kell oldani, máshogy nem működik.
Én azt nem tanácsolom hogy ne válogass. Igenis kell válogatni, hiszen olyan ember kell akivel letudod élni az életed és az olyannal nem fog működni akit nem szeretsz nem vagy szerelmes. Nyilván ha mondjuk szőkék tetszenek de barna a srác akkor ne hajtsd el.
válasza: válasza:Szerintem mindig mindenhol túl sokat picsogsz, panaszkodsz, mintha kb. hiszti lenne.
Azaz igazság ilyesmi senkit nem érdekel, fárasztónak tarthatnak, nyűgnek, hisztisnek, van aki lehet h selejtesnek is.
Valószínűnek tartom h a stílusod a viselkedésed sok embert elijeszt.
válasza:30 évesen egyedül éltem külföldön, egy pici albérletben és minden szombaton a seggemet ráztam a dizsiben hajnali négyig. Ugyanígy végignéztem, hogy a korosztályomban a lányok már a második gyereküket küldik az iskolába, de meg se fordult a fejemben, hogy emiatt siránkozzak vagy bárkihez is hasonlítgassam magamat. Sőt, szerencsésnek éreztem magam, hogy azt csinálok, amit akarok, ha hajnali fél ötkor megyek haza, az is rendben van, kit érdekel. Semmivel nem voltam elkésve.
Neked az a bajod, hogy a szerencsére vársz, álmodozol más életéről, de semmi terved nincs a jövöre nézve, meg sem fordul a fejedben, hogy a saját kezedbe vedd az életedet. Tanulj valamit, képezd magad, keress pénzt, aztán költözz el otthonról, utazz el oda, ahova szeretnél, és hagyd abba a sírást. Teljesen más kisugárzásod lesz, ha tudod, hogy mit akarsz. Aztán majd a szerelem is rád talál. De így, ahogy most vagy, senki nem akar egy rakás szerencsétlenséggel együtt élni. Szedd össze magad és ne generálj problémát oda, ahol nincs.
válasza:Az élet nem egyenlő módon oszt és szoroz de valahol a mérleg (mint azok a régiek) kiegyenesedik.
Van egy ismerős, őt is fiatal lány korában mindenki irigyelte.
Mindent a szülei a segge alá toltak, 25 évesen vadonat új Mercedes A180 autót kapott (ez a 2000 körüli elérhetetlen volt a 90%), tanítatták, rendelőt nyitottak neki, lakást kapott, mindig ott volt apu és az ő pénztárcája. Kapott egy súlyosan beteg férjet (neurológiai betegség) illetve meddő. De a korabeli barátnője akivel egyidősek voltak és egy általánosba jártak teljesen más utat kapott, igaz a szülei szegények voltak és se lakást se autót nem kapott. Ő most jól keres, egészséges a férje és van két gyereke. Az élet ad es elvesz.
Ne hidd azt hogy a barátnőd élete mindig ilyen rózsás lesz, jöhet egy betegség, egy veszteség vagy akármi. Az élet ad és elvesz.
De ott van dr. Bagdy Emőke esete, a szakmájában mindent elért sőt, a férje orvos volt és fiatalon ment férjhez és született 2 gyereke akikkel anyagi biztonságban élt. Az igazi nagybetűs sikersztori ahogy meg van irva a “Nagy könyvben”. A lányából is sztár pszichológust csinált.
Szerinted ezek után milyen lehet megélni 83 évesen, hogy eltemeti a fiát akit néhány fillérért öltek meg pont azok az amerikai négerek akiket annyira utált ( Emőkének kb. aprópénz amiért megölték a fiát)?
De tudok sikeres és gazdag ügyvédnőt akinek leukémiás lett a lánya.
Milliomos vállakozó családot akik balesetben eltemették a lányaikat.
Az élet ad és elvesz, előbb vagy utóbb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!