Panaszáradat a szerelmemről, van valakinek valami ötlete, hogy kezeljem?

Jaj istenem, le se hiszem, hogy kínomban már ide írok. Megismertem egy lányt, azonnal lenyűgözött külsőre, aztán belsőre is. Azt gyorsan elvágtam, hogy egy furcsa, bolondos lány, de ez tetszett benne. Összejöttünk, és most és elkezdtem testközelből tapasztalni a legfurcsább dolgait. Az agyam eldobtam némelyiktől, és most meg már, hogy egy ideje együtt vagyunk, kezdem úgy érezni, kipurcantam, nem bírom. Pedig nagyon szeretem, korábban én még nőt így nem szerettem. Tanácstalan legyek, hogyan tovább. Hogy mi működjünk együtt, ahhoz muszáj lenne változnia, de ezt se nem várom el, se nem akarom, ő úgy tökéletes, ahogy van.

Amúgy tényleg nagyon-nagyon szép lány, az arca gyönyörű, alakja is első osztályú, mondjuk ez inkább mezítelenül látszik, mert amilyen furcsa ruhákat hord, felöltözve nem éppen a testével hódít. Hosszú haja van, és olyan nézése... (Meg a járása. :D Csípőjének a ringása...) Na mindegy, szóval látom, sok férfit elvarázsol, még a furcsa, színes bonyolult öltözködésével együtt is egy csomó férfinak bejön. Mert szép, és mert olyan a kisugárzása, hogy elolvadnak tőle. A furcsa öltözködésénél olyasmikre kell gondolni, hogy virágkoszorú a hajában, sárga bakancs, nagyon sok csilingelő karkötő, stb.

De akkor most ejtek szót a furcsa dolgairól, amiket már egyre nehezebben viselek.

- A rendes nevét nem használja. Van egy beceneve, és annak alternatívái, ezeken mutatkozik be az embereknek, mindenkivel így szólíttatja magát, kivéve a leghivatalosabb eseteket, amikor pl. egy hivatalnok felveszi az adatokat. A becenevei pedig tündérke, tündérlány, és angol megfelelői, mint fairy, sőt néha pixy, vagy hogy írják. De volt már ott Gilingalang és Csingiling is... Így mutatkozik be!!! A francia megfelelőt is szokta használni, csak azt az emberek nem tudják hova tenni, "fé"-nek kell ejteni.

- Eltűnik. Komolyan. Mikor először eltűnt, tiszta idegben voltam, azt hittem elhagyott, vagy épp megcsal... Kínomban már a szüleit kerestem fel, pedig akkor még nem találkoztam velük. De legalább tudták ki vagyok, szóval ebszélt rólam, és mondták, elment. Eltűnik ilyenkor. Kérdeztem és nem kellene bejelenteni, mint eltűnt személyt? Hátha valami baja van. De mondták, kiskorában még volt hogy bejelentették, de azóta nem. Majd előkerül. Ebből már volt probléma, pl. amikor még iskolás volt, és emiatt igazolatlanul hiányzott. A szülei azt mondták akkor, valószínűleg pont miattam tűnt el, mert én egy nagy változás vagyok az életében, és nyugtatgattak, majd előkerül pár nap múlva, és minden olyan lesz, mint előtte. És tényleg így lett. Azóta nem tűnt el, de tuti hogy még ismétlődni fog. Nem mondja meg hol volt, miért kellett ezt. De azért szedtem már ki belőle ezt-azt, pl. hogy néha csak alvás nélkül rója a várost, néha kimegy vidékre és megszáll valahol. Kikapcsolja minden elérhetőségét, se net, se telefon, és csak élvezi a magányt, végiggondol valamit. Gondolom legutóbb engem gondolt végig... De hogy miért nem lehet ezt mondjuk bejelenteni, miért kell ezt ilyen hirtelen...

- Törvény nem tisztelete. Simán belopódzik lezárt területekre, ha neki olyanja van. Ilyenkor volt már hogy követtem, de csak hogy a nagyobb bajt megakadályozzam, volt már hogy elmentem, otthagytam. Volt is már ebből probléma, mondjuk ilyen feljelentés vagy igazi rendőrségi ügye még nem lett, mert kibájologja magát, ő az ultimate aranyosság, akit nem büntetnek meg a tulajok meg a rendőrök.

Na jó, hát még lehetne sorolni, mindenféle fura tetteit hajléktalanokkal, hülye munkákkal, csomagküldő szolgálatosokkal, meg mikor kiadja magát egy pozícióban lévő embernek, ami nem. Néha a legképtelenebb ötletekkel áll elő, amikről nem nagyon lehet lebeszélni. Volt már hogy felhívtam az apámat, aki egy régi munkája kapcsán tudta mekkora hülyeségre készül, ő, akinek fogalma sem volt a dologról, nem láthatott bele. Csúnya vita lett az egészből, apám telefonon próbálta lebeszélni, én meg idegbajt kaptam már komolyan. Van hogy az utcán beéget engem, ha mondjuk megviccelem, úgy fizeti vissza, hogy az utcán hangosan elkezd kiabálni, hogy én vagyok a Bátor Maszturbátor. (Ha ezt meghalljátok, mi vagyunk...) Néha emiatt már ki sem merek menni vele. Ő meg csak nevet hogy milyen korlátolt vagyok akit érdekel mások véleménye. Mondjuk erről mostanában kezdem leszoktatni.

Én amúgy motorozok, ami neki nagyon tetszik, és ha megyünk a motoron, minden buszba felinteget. Nem a BKV-s buszokra gondolok, hanem amik csoportokat szállítanak. És komolyan, akár egy nyugdíjas csoport, akár kisgyerekek, mindig visszaintegetnek neki. De ha autóban lát gyereket, azoknak is integet. Sőt akár gyalogosoknak is. Amúgy gyalogosként is szokott integetni ha gyerekeket szállító buszt lát. Sőt rabszállító buszba is integet, pedig oda nem lehet belátni.

Egyébként fél a sötétben a hülye horrorfilmektől, mégis mindig néz egyet-egyet, aztán utána nem meri lekapcsolnia villanyt, meg sikongat, ha valami megijeszti. De velőtrázóan. Ha meg valami túl közelről ijeszti meg, üt. Ösztönösen. Ha messziről, akkor fut. Mondom neki: ne nézz olyat, mert megint világítani fogsz. De megnézi, sőt írja nekem, nagyon fél, de azért nézi. Ezen kívül folyton nevet, mindenen, azon is amin nem kéne. Akár a horroron is, amúgy. Vagy ha vita van, én mérges vagyok, ő meg mosolyog, próbálja elrejteni, de még olyankor is nevetne... Jaaaaaj, na. Sóhaj.

A szülei amúgy nagyon bírnak engem, azt mondják jó hatással vagyok rá, és most jobban beilleszkedik. Hát, én nem veszem észre. :DDD De pl. elvittem a baráti körömbe, egész normálisan viselkedik ott, szereti őket és ők is őt. De amúgy vannak saját barátai, lányok és férfiak is. Meg néha tényleg sikerül lebeszélnem őrültségekről.