Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit mit tenne ilyen esetben?
Hosszú és bonyolult a sztori, köszönöm annak előre is, aki elolvassa és válaszol.
Van egy fiú, akivel több mint egy éve random elkezdtünk beszélgetni egy közösségi oldalon. Ne ítéljetek el, tudjátok milyen fiatalnak lenni, perverz témázgatásnak indult a dolog, de aztán egyre többet kezdtünk beszélgetni és közben egyre inkább szimpatikusak lettünk egymásnak és attól kezdve rengeteget beszélgettünk, kb egész nap. Képek alapján is szimpinek találjuk egymást, ahogy megláttam ő pont az én esetem. Néha azonban voltak kisebb nézeteltérések, de megbeszéltük mindig és nem hagytuk annyiba. Nem találkoztunk, nem akartunk belekezdeni semmibe mert tudtuk hogy ebből nem lehetne semmi komoly, mivel messze vagyunk. Fontos mindkettőnknek a személyes kontakt, és kapcsolat ilyen távból nem lenne fenntartható, egyikünk sem szeretne távkapcsolatot.
A kisebb viták néha odáig fajultak, hogy abbahagytuk a beszélgetést, pl ő letiltott snapen, vagy én töröltem őt. Ilyenkor mindig nagyon rosszul éreztem magam, sírtam is hogy már nem fogunk beszélni és hiányoznak majd a beszélgetéseink.
De valahogy egy adott idő után mindig újra elkezdtünk beszélni vagy ő vagy én kerestem, és olyan jól fogadtuk egymást, minden rendben volt és végtelenül örültem hogy újra beszélünk.
Közöltem vele amúgy, hogy hamarosan én is ott leszek majd ahol ő él, mert oda megyek egyetemre és ott szeretnék lakni is (ez tőle függetlenül így van, ez a célom). És mondtam hogy addig igazából hagyjuk a beszélgetést mert így nincs értelme, nem akarom azt, hogy egy virtuális világban legyünk. Amint aktuális keresni fogom ha ott leszek már. De ő ragaszkodott hozzá, hogy beszéljünk. Ő is imád velem beszélgetni amúgy, és én is vele. Komolyabbra is fordította ezt velem (már amennyire lehet ilyen helyzetben), telefonáltunk sokat, átmentünk más személyesebb platformra is stb.
Időközben sajnos én még messzebb kerültem, mert kijöttem dolgozni külföldre egyetem előtt kb egy évre. Ezt neki is mondtam, rossz ez a helyzet mindkettőnknek mert húzódik a dolog, de ki lehet bírni, eltelik az.
Mindig olyan jókat beszélgetünk, rengeteg mélyebb témát is érintünk, sokat viccelődünk is meg bármiről tudunk beszélni, nagyon közel érzem őt magamhoz. Tudni kell róla hogy egy nagyon perverz fiú amúgy, de én is ilyen vagyok, csak nőben. Természetesen olyan témák is szoktak lenni, de amolyan ízlésesen.
Legutóbb 2 hónapja beszélgettünk, mert valahogy akkor nem írtam vissza és szimplán nem kerestük egymást az utána való napokban. És most ilyen 2 napja írt, perverz témával kapcsolatban. Nekem ez nem tetszett hogy most csak ezért keresett, jogosan. Pár szót beszéltünk aztán hirtelen letiltott, ez snapchaten volt. Korábban már volt ilyen ugye, de utólag elmondta csak azért volt mert nem tetszett neki a nagyképű válaszom. De most semmi ilyen nem volt, csak normálisan válaszoltam egy kérdésére, ezzel fogalmam sincs mi lehetett a gond. Nagyon nem vagyok ilyen rámenős pitizős típus, de messengeren ráírtam szépen hogy mi a baja, de nem válaszol meg se nyitja. El sem tudom mondani mennyire rosszul esik nekem ez az egész… Eddig soha nem volt még ilyen, hogy ne válaszoljon és meg se nézze az üzenetem. Snapchaten letiltott, messengeren meg nem, de nem ír vissza és nem értem hogy mi az oka ennek, mi baja lehet velem. 2 hónap alatt míg nem beszéltünk ennyire megváltozhatott volna benne valami, mikor eddig több idő után is mindig mindent ugyanott tudtunk folytatni? Nem értem az egészet.
Tudom hogy nem találkoztunk még ezért nem is ismerjük egymást úgy igazán hogy élőben milyen a másik, de engem nagyon megfogott már így is. Ilyen nem is volt még velem. És úgy érzem a visszajelzésein, a szavain hogy ő is így van ezzel. Nem olyan mint a többi tipikus gyerekes perverz fiú. Ezért nem hagyom őt, mert tudom hogy értékes. Volt tapasztalatom olyanban is, ezért tudom hogy ő más. Ő ugyanakkor normális intelligens, érett felfogású (néha meg is lepődtem mennyire), vannak értékei, céljai, tényleg úgy látom hogy nagyon hasonlítunk. És egyszerűen tudom amúgy hogy ő is odavan értem, sokat bókol nem is akárhogy (külsőm és a személyiségem egyaránt), olyan témákat és kérdéseket hoz fel amiből látszik hogy komolyan gondolja a jövőben, meg tényleg érzem rajta hogy borzasztóan kedvel már most is.
Ezért is nem tudom most hova tenni ezt, hogy így elzárkózott. És attól félek hogy sosem fogunk már beszélni. Valahogy, valahol felveszem majd vele a kapcsolatot amint ugye aktuális lesz, mert mindenképpen találkozni szeretnék vele és áthelyezni végre az ismertségünket a valóságba. Csak nem tudom ezt hogy kivitelezzem majd, ha már most sem válaszol, valószínű ugyanúgy nem válaszolna akkor se, ha majd újra írnék. Szerintem majd ha ott lesz az idő, egy másik snapen fogom keresni és felhozom a találkozást végre, ha valóban annyira akarta ezt akkor örülni fog és találkozunk majd. Most ez az ötlet lehet nagyon beteg, de valójában ebben nem lenne semmi ez is egy megoldás lehet ha addig tényleg nem fogunk beszélni. Ő is csinált már olyat, hogy másik snap fiókból vette fel velem a kapcsolatot. És mindig mikor újra elkezdtünk beszélni, még erősebb volt minden mint azelőtt. Ez az egyetlen reményem, el kell érnem majd akkor, hogy találkozhassunk.
Szerintem egyébként azért vannak ezek a “viharok” és szünetek a beszélgetésünkben mert még nem találkoztunk, és nincs mit igazán komolyan venni, így könnyű eldobni ahogy van. De ha majd találkozni fogunk, minden másabb lesz ennél az állapotnál, akkor már a személyes testközeli tapasztalatok lesznek, arra már lehet támaszkodni és elég komolyan venni az egymáshoz való viszonyunkat, mert az már az életben történik, ott már életbe lép a tényleges kapcsolat. És könnyebb is mindent kezelni mint csupán online felületen. Értitek remélem mire gondolok.
Most képbe jöhetne az, hogy nincs méltóságom hogy ennyire rajta vagyok, és hogy gondolnom kéne arra hogyha annyira akarna akkor nem hagyná ezt annyiba, de sajnos ez összetettebb ennél. Ő már nagyon régóta akart találkozni, mindig felhozta hogy legalább találkozzunk tudjuk meg egymásról hogy milyenek vagyunk és személyesen is ilyen jó lenne-e minden meg stb. De én nem akartam addig tényleg semmibe belekezdeni míg nem vagyok ott. Hisz rosszabb lenne hogyha kiderülne, hogy ez élőben még jobb is mint amire számítottunk, és úgy kellene elválni hogy nem tudunk utána találkozni, hogy én el is megyek külföldre. Tehát eddig ő volt rajta mindig.
Nem akarok naiv lenni és kicsinyes, tudom hogy ez könnyen komolytalan álomvilágnak tűnhet, de ez más mint amikről hallani lehet. Én valahogy ezt a fiút valóban nagyon közel érzem magamhoz. Rengeteget beszélgettünk már, számos komoly és komolytalan témák is voltak, hatalmas késztetést érzek rá, hogy megismerhessem személyesen is amint lehetőség lesz rá. Sajnálom hogy még nem találkoztam vele, ezért is tűnhet ez gyerekes hülyeségnek, de ez komolyabb annál. Nem hittem volna, hogy valaki ilyet kiválthat.
Ti hogy kezelnétek ezt a helyzetet? Kérlek szépen mellőzzétek a negatív hozzászólásokat, amennyiben értelmes, pozitív és együttérző tanácsot tudnátok írni, tegyétek meg.
válasza:12-13 éve jártam hasonló cipőben, mint a srác. Te kimentél 1 évre külföldre,nem kerested 2 hónapig a srác pedig ha beléd zúgott, akkor sanszos, hogy verte a fejét a falba,mert azt gondolhatta, hogy csak hitegeted és hülyére veszed.
20 éves koromban volt egy lány, akivel ugyanígy indult az egész, csak dumálgattunk. Aztán szerelmet vallott, mondta hogy kidobja a barátját, mert halott a kapcsolatuk,aztán mégse dobta ki,megszakadt a kapcsolat, megint újraindult és ez így ment egy darabig.
Közben az egész felőrölt, mert szerelmes voltam belé, de mellette gyűlöltem is őt az állandó bizonytalanság miatt és nem igazán tudtam megbocsátani neki a 2 évnyi kattogást, meg a játszadozást.
"veled leszek, nem leszek veled"
Amire próbálok kilyukadni, hogy 2 hónap is rengeteg idő, nem hogy 1 év. Van olyan ember, aki egyik pillanatról a másikra kattan be.
33/F
válasza:Együttérző kommentet sajnos nem tudok írni, mert nagy a valószínűsége annak, hogy én ilyen cipőben nem járnék.
Én is csak azt tudom írni, hogy nincs min csodálkozni azon, hogy nem ír vissza ugyanis két hónapig(!!!) egy betűt sem írtál te neki. Ráadásul többször hívott randizni, de te elutasítottad. Mindennek van vége. Lehet ő nála most lett tele a pohár. Lehet előszed gyenge pillanatában, mint régen és te is teszed. Viszont sokkal jobb lenne sztornózni az egész nevetséges csetelgetést, mert szemtől szemben ha együtt lennétek úgyse működne a kapcsolat. Mindketten infantilisek és egoisták vagytok valamilyen szinten. A megszokás, rögeszme, a kapcsolat hiánya mással vezérel oda titeket, hogy "se veled, se nélküled" alakult ki.
Nézd meg a Like Crazy című filmet, abban is kötődtek az emlékekhez és a végén hiába voltak együtt rájöttek, hogy nem is éreznek egymás iránt semmit.
El kéne tőle búcsúzni és ha netalántán rád is írna más nicken akkor figyelembe se venni, mert betegesen ragaszkodtok a nagy semmihez.
Köszönöm a válaszokat, vannak benne okos és hasznos dolgok tényleg. Habár nem tudjátok felbecsülni a mi beszélgetéseink értékét, kívülállóként megértem hogy ilyen riasztó és negatív számotokra olvasni, és ezért arra intetek hogy tereljem el a gondolataim és kicsit “lebeszéljetek”. Tényleg értem és átlátom azt hogy miért is vélekedtek így a témáról. És nem vagyok vak, tudom hogy ez amúgy tényleg nem egészséges, káros lelkileg ha ennyire őrlődök rajta. De eddig tényleg nem ért el nálam ilyet senki, beszélgettem én már jót rengeteget másokkal, de ilyen hatással soha nem volt rám senki, és nem volt ilyen erős megérzésem senkinél, hogy ennek lehet jövője. Tudom én is hogy milyen másoknak tanácsot adni, én is mindig olyan könnyen adok, de most jöttem rá miért másabb és komolytalanabb kívülről látva az adott sztorit és mennyivel másabb benne lenni, adhat egy kívülálló ilyen meg olyan tanácsot, így hagyjad meg úgy felejtsd el ezt, de ő nem tudja teljes egészében átérezni, és az is benne lehet hogy nem helytálló feltétlen már egyből az, hogy le kell mondani róla, nem mindig ez a szükséges lépés. Remélem értitek most mit mondok ezzel. Nem arra célzok hogy full hülyeségeket ír mindannyiótok mert kicsit én is átértékeltem a helyzetet, de hidjétek el hogy nem kell kapásból lemondani valakiről és előre eldönteni hogy ebből úgysem lesz semmi pláne így, hogy nem is vagyok még róla meggyőződve, hogy milyen ez élőben. Annak is van esélye ugyanúgy hogy jól fogunk működni együtt, tehát most ezzel azt akarom mondani hogy úgymond látatlanban még, nem kell előre rámondani azt hogy fú hát ebből semmi nem lesz úgyse. És ezzel nem vagyok naiv, csak reálisan állok hozzá a dolgokhoz.
Na de hogy átértékeltem, arra jutottam hogy ennek valóban nem sok logikája van ha ez így folytatódna továbbra is míg nem találkoznánk. És ha addig újra beszélnénk ezt elmondanám neki is. Hogy én is imádom meg minden, de ne essünk abba a hibába hogy gyerekesek legyünk és napi szinten beszéljünk meg tervezgessünk mert nem vagyunk most jelenleg ott egymás mindennapjaiban személyesen. Ez inkább már mégtovább kínzás lenne hogy tudjuk mire számíthatunk egymásról kb és vágyunk arra hogy ez beteljesüljön de a helyzet még nincs meg hozzá, akkor ezt addig hagyni kell, ne szőjük ezt tovább úgy, hogy még egyáltalán nem töltöttünk együtt időt. Most ennek tényleg nem sok értelme van hogy beszélgetünk, néha jön egy olyan rossz pillanata hogy meddig váratom még, de rossz hogy nem vagyok ott, esetleg van hogy kezd elfáradni ebbe a bizonytalanságba hogy rám vár és ki tudja mikor megyek oda ahogy ígérem aztán letilt. Aztán meg ugye továbbra is gondol rám ahogy mondta mindig mikor újra beszéltünk, hogy nem minden nap nyilván de sokat gondolt rám mi lehet velem és eszébe jutottam örülne ha beszélhetnénk és keres. Mert ez nekem is kínzás, mindig rosszul érzem tőle magam ha megszakad. Én erre nem akarok több lehetőséget adni, majd inkább tényleg az a tiszta ha már ott vagyok felkeresem és találkozunk, onnan már elindulhat minden és alakul ahogy kell. Nagyon jó beszélgetéseink voltak már, nagyon jó témáink írogatáson túl hívásban és videóhívásban is, ezek már pont elegek voltak ahhoz hogy bennünk legyen az indíték arra hogy legyen majd valami ha találkozunk. De ez mind ugye jövő időben teljesülhet, most sajnos nincs még erre lehetőség, mert azon dolgozom hogy építsem az életem.
Tudom amúgy hogy ezt elba.tam valahol mert találkoznom kellett volna vele ennyi idő alatt mikor mondta, csak tényleg azt tartottam szem előtt hogy tartottam tőle hogy még élőben mégjobban is ellennénk mint ahogy azt elképzeltük aztán milyen rossz lenne már elengedni egymást, nem akartam ennek kitenni magunkat. De akkor is legalább annyival előrébb lettünk volna hogy megtudjuk érdemes vagy sem továbbra is beszélgetni tartani a kapcsolatot egymással, mert van tapasztalatunk egymásról ténylegesen és nem hiába beszélnénk továbbra is. Inkább úgy voltam vele akkor hozzuk ezt össze ha tényleg normálisan megvan rá az esély hogy együtt lehessünk, hogy nincs távolság meg semmi ami akadály lenne köztünk.
De most mentálisan is építenem kell magam meg fókuszálni a saját dolgaimra nem egy ilyenre amiből majd csak később lehet valami. Ezen dolgozni fogok, amúgy is célom az, hogy építgessem a karizmám is, meg minden téren fejlődni, nyelvek stb.
Tehát örülök azért hogy akadtak releváns válaszok, de azt leszögezném hogy rögtön így csettintésre hiba lenne ráfogni hogy esélytelen, 1000% hogy nem lesz ebből semmi a továbbiakban. Nem történhet mindig minden tökéletesen mint valami filmben, vannak olyan esetek ami nem indul a legsimábban de aztán a későbbiekben meg működni fog minden. Ahogy itt valaki írt is róla, hogy neki több éves kapcsolata lett már abból. Tehát nem lehetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!