Ilyen esetben ki mit tenne?

Elmesélem kicsit a dolgot.

Egy közösségi oldalon elkezdtem beszélgetni egy fiúval egy évvel ezelőtt kb. Valahogy nagyon megtaláltuk a közös hangot már az elejétől. Ahogy egyre többet beszéltünk, személyiség, képek, tartalmas hívások után egyre szimpatikusabbak lettünk egymás számára. Egy a baj, hogy elég messze lakunk egymástól, ezért kizártuk azt, hogy ebből komolyabb is legyen. Többször volt szó személyes találkozásról, de sosem jutottunk addig, mert nem akartunk úgy belekezdeni valamibe, hogy úgysem lehet rendesen semmi több, mivel így kapcsolat nem lenne fenntartható és működőképes ilyen távból. Távkapcsolatot meg semmiképp nem szerettünk volna, hisz mindkettőnknek fontos a személyes kontakt, mi nem mennénk bele így.

Ebből az okból kifolyólag mindig beláttuk azt hogy így hagyjuk a beszélgetést is, hiszen messze vagyunk. Ez többször is így volt, de valahogy hónapok múlva mindig visszataláltunk egymáshoz és ugyanúgy beszélgettünk ahogy abbahagytuk.

Most is beszélünk. És ha ennyi távolság nem lenne elég, mostmár még messzebb leszek hamarosan :D Ugyanis kiutazok külföldre egy évre dolgozni, mert volt egy ilyen lehetőségem. De! Ez nem lesz így olyan sokáig, mivel én ahogy visszatérek külföldről, egyetemre megyek arra a helyre, ahol ez a srác él. Meg egyébként is ott vannak terveim a jövőben, abban a nagyvárosban. Persze ezt mind elmondtam neki, és ezért is úgymond nem hagyjuk annyiba a dolgot, mert ha belegondolunk ennek lehet jövője, csak addig még van egy “kis” idő.

Többször mondtam már neki ezt hogy addig igazából nincs értelme beszélgetni, majd keresem amikor aktuális, de ő ragaszkodik hozzá, hogy beszéljünk, mert nagyon szeret velem. Én is így vagyok, csak nem akarom azt, hogy feleslegesen tartsuk a kapcsolatot mikor közben nem is találkozhatunk, nincs erre lehetőségünk. Nem akarom hogy egy virtuális világban ismerkedjünk, mert ez eléggé olyan.

De ezek ellenére mégis nagyon jól esik vele a beszélgetés, és rossz volt mindig, amikor abbamaradt. Nem akarok naiv lenni és kicsinyes, tudom hogy ez könnyen komolytalan álomvilágnak tűnhet, de ez más mint amikről hallani lehet. Én valahogy ezt a fiút nagyon közel érzem magamhoz. Rengeteget beszélgettünk már, számos komoly és komolytalan témát is érintettünk, nagyon nagy késztetést érzek rá, hogy megismerhessem személyesen is amint lehetőség lesz rá. Sajnálom hogy még nem találkoztam vele, ezért is tűnhet ez gyerekes hülyeségnek, de ez komolyabb annál. Nem hittem volna, hogy valaki ilyet kiválthat 😃 És ezzel ő is ugyanígy van, látom a visszajelzésein.

Nagyon jó vele beszélgetni, telefonálni, de mégis valahogy rossz is egyben. Mert kicsit kínzásnak élem meg, hogy feleslegesen beszélünk most napi szinten, hisz nem is vagyunk része a valóságban egymás mindennapjainak.

Nem tudom ilyen helyzetben mi lehet a megoldás. Mit gondoltok?