Ha a párod belevágna, te mennél vele, feladva idehaza mindet is?

Megfelelő párral igen, meg sem állnék Olaszországig. Soha nem vágytam máshova, csak Olaszországba és 44 éves voltam, amikor életemben először eljutottam. Muggiában nyaraltam pár napot és megnéztem Triesztet. Az álmok sokszor csalódást okoznak, ha megvalósulnak, de Olaszország még csodálatosabb, mint ahogy képzeltem. Pedig mennyire keveset láttam belőle! De nekem elég lenne az a pici szelete, hallgatnám minden nyári este a kabócákat, ámuldoznék az ottani leandereken, nézném a sirályokat és a hajókat. Minden reggel beülnék a kedvenc kávézómba.

De persze ezek a helyek valószínű nem olyanok, mint a felkapott tengerparti települések. Viszont nem tudok úszni, szégyellem magam fürdőruhában, simán meglennék strandolás nélkül, bár jó lenne, ha rendszeresen kiülhetnék nézni a tengert.

Ami még nagy baj, hogy nem tudok vezetni, ezért egy eldugott településen nehezen boldogulnék. Pedig igazi remete vagyok, aki amúgy el van emberek közt is, de borzasztóan élvezi, ha egyedül lehet. Mit kezdenék én ott autó nélkül? Most is a páromra vagyok utalva autóügyben, hát még külföldön. Pedig nem szeretek függni senkitől.

Tudok olaszul, de nem használom, magam is meglepődtem, hogy a 4 napos nyaralásom alatt mennyire élővé vált a tanult 3-4000 szó. Még gimnáziumban tanultam 4 évig, aztán felnőttként elvégeztem pár kurzust. Csak könnyített intézményi nyelvvizsgát tettem a diplomához, de nagyon-nagyon szeretem ezt a nyelvet.

Valahogy más irányt vett az életem, nem volt rá szükségem, de ha mennék, csakis Olaszországba mennék. El tudom magam képzelni szobalánynak egy szállodában. De saját kertes házra lenne szükségem ahhoz, hogy boldog legyek, mert kutya nélkül nem szeretek élni. Imádom a ruhaszárítós kis sikátorokat, a pasztellszínű régi épületeket, a kávézós, templomokra néző kis olasz tereket és zegzugos kikötőket, de boldog csak egy kis kerítéssel körbevett házikóban lennék. Persze vannak olyanok is Olaszországban. De nem fogok tudni kiköltözni, mert gyerekem van és az apjával nem akarok külföldre menni, a gyereket meg nem fogom elszakítani tőle.

Ezek nem véletlenül elnéptelenedett falvak. SEMMI nincs közel távol, és ezt szó szerint kell érteni.

Jár napi 3 busz - hóban az sem :D -, valami kisbolt az mondjuk talán félóra buszozásra, ahol alap élelmiszereket kapsz csak, de egy speciális étrendhez semmit.

Túráztunk ilyen helyen. Gyönyörű, tény, ahogyan az is, hogy nulla élet... szó szerint az Isten háta mögött van. Hiába szép, értelmes ember nem lakik olyan helyen életvitel-szerűen.