Lányok volt már, hogy visszautasítottak titeket fériak?

Persze, hogy volt.

És természetesen rosszul esett. Dehát ez ilyen, mindnekivel megesik, aki társat keres, túl kell lépni rajta, ennyi.

Technikailag 1x.(1 hét múlva meggondolta magát, de nekem akkor már más volt, úgyhogy elhajtottam.)

Ezen kívül én se kezdeményeztem soha, de az is visszautasítás, ha nem kezdeményez, akit szeretnék, mert ő a férfi. Tehát, ha nem kezdeményez, akkor nem kellek neki. Szóval rengeteg. Hogy viselném? Nem örülök, de mit csináljak vele? Ha nem kellek, ez van, nem erőszakolom rá magam senkire. Meg nem hordom el mindennek, mint a pasik szokták.🙄

Olyan, hogy konkrétan kezdeményeztem, csak kevésszer volt. Mindig elutasítottak. Rossz érzés volt, szánalmas nyomorultnak éreztem magam utána.

Egyébként úgy gondolom, mint a ma 12:38-as, valahol az is visszautasítás, ha nem kezdeményez, aki nekem kellene, mert nem kellek neki. Ilyenből megszámlálhatatlan volt, szinte csak ilyen volt életem során. Ez is elég rossz érzés, csak talán egy fokkal enyhébben generál ilyen szánalmas nyomorultság-érzetet. Természetesen tudomásul veszem szomorúan, én sem erőltetek semmit, még egy köszönést sem. Palástolom a frusztrációm.

Csak egyszer, nagyon fiatalon, kb. 15 lehettem, de úgy megviselt, hogy azóta sem merek kezdeményezni, pedig már több barátom is volt.

24N