Mennyire működhet így jól egy kapcsolat, mikor a nő már pár hónap, vagy max egy év járás után teherbe esik?

Miért, mi a garancia arra, hogy ha egy több évig tartó kapcsolatba születik gyerek, együtt is maradnak a felek?

Előfordul, hogy a másikat még 10 év után sem ismered igazán.

Semmire nincs garancia.

Minden nőnek ugy kell gyereket vállalnia hogy számitásba veszi azt is hogy egyedul neveli fel.

Ez házasokra is mindenkire érvényes.

Mondjuk úgy, hogy előfordulhat, hogy működik, de ahogy előttem is írták, nagy a kockázat.

Egyénfüggő amúgy, személy szerint én nem ilyen életet képzeltem el magamnak soha, kb. bele is pusztulnék mentálisan.

Nyilván nem egyszerű, de ha van állandó segítség (nagyszülők pl.), meg lehet oldani a randikat is.

Személyszerint várnék min. 1 évet, és csak utána jöhetne szóba. Viszont sokszor alakulnak másképp a dolgok, és talán nem is gond.

Semmire nincs garancia ... hagyjuk már! Persze, hogy nem lehet tudni, mi lesz 5-10 év múlva, de azért adjuk már meg az esélyét, hogy legalább amennyire lehet, válogassuk meg, hogy kivel vállalunk gyereket!

A baj ott kezdődik, hogy a legtöbb ember nem azért vállal gyereket, hogy egy születendő embert felelősségteljesen, szeretetben neveljen fel, hanem mert ő éppen gondolt egyet és kitalálta, hogy gyereket akar. Bele sem gondolnak sokan, hogy mivel jár egy gyerek (igen, tudom, nem lehet mindenre előre felkészülni, de azért van, amire igen!)

Sosem értettem ezt. Megismerkednek, jaj de ari, jaj de cuki, ő lesz életem párja, gyereket akarok! Aztán meg minden a gyereken csapódik le.

Az emberek többsége felelőtlen, megfontolatlan. Vonatkozik ez nem csak a gyerekvállalásra, hanem minden dologra az életében. Nem mérlegel, nem gondol a jövőre, csak a mának él. Természetesen szíve joga, de amikor már egy gyerekről van szó, szerintem marhára nem tolerálható ez a fajta meggondolatlanság.

Ha érettséghez lenne kötve a gyerekvállalás, sokkal több boldogabb ember lenne a világon, de ami a legfontosabb, sokkal több boldog gyermek.