Miért nem beszél magáról a párom?

Másfél éve vagyunk együtt, de még alig tudok róla valamit, azt is harapófogóval kellett kihúzni belőle. Alapból az csendes fajta, hogy ritkán szólal meg, de ha önmagáról van szó, akkor végképp keveset beszél. Például ha megkérdezem, hogy hogyan telt a napja a munkáhelyén, akkor mindig az a default válasza, hogy "jól" vagy "eltelt". Vagy például most nyáron elesett a motorjával a versenypályán, és azt is csak akkor tudtam meg, mikor hazajött szakadt ruhával, meg törött sisakkal. Pedig aznap a baleset után még beszéltem is vele telefonon a hazaúton, de nem említette, hogy mekkorát perecelt, és totálkár lett a motorja. Itthon faggattam, hogy jól van-e, nem esett baja - arra is csak tömören annyit válaszolt, hogy nem sérült meg.

-Hogy történt?

-Elkottáztam a féktávot.

-A motorral mi van?

-Kettétört.

-Hogy hogy kettétört??

-kiszakadt a villa.

-Javítható?

-Nem éri meg.

Ennyi volt a párbeszéd. Mindezt szemrebbenés nélkül, olyan higgadtsággal, mint ha egy Matchboxról lenne szó, pedig egy 3 milliós sportmotor.

Vagy mikor a kamionos jogsit csinálta:

Egy hétköznap reggel 7kor csörög az óra a szabadnapján, kérdezem tőle, hogy miért kelsz ilyen korán?

-Dolgom van

-Miféle dolgod?

-Vizsgázom

-Mi?? Milyen vizsga? Nem is meséltél róla

-Kamion jogsi

-Hogyhogy már vizsgázol, előtte nem kellene valami órákra járni?

-Azon már túl vagyok

-És miért nem meséltél róla?

-Nem kérdezted

-Na és mire kell neked a jogsi? Munkát akarsz váltani?

-Nem

-Akkor miért kell?

-Szererném, hogy legyen.

Sokszor olyan mint egy érzelem nélküli robot, nagyon ritkán mutatja jelét az örömnek, viszont soha nem is panaszkodik. Gyakran úgy érzem, hogy ez nem is egy párkapcsolat, mert még a szomszédasszonyról is többet tudok, pedig amúgy szoktunk beszélgerni, csak önmagáról, meg a dolgairól soha nem számol be.