A szingliségből annál nehezebb kilépni minél hosszabb ideje tart?

Nekem azért nehéz, mert nagyon szeretek szingli lenni, nincs jobb a mentális béke / úgy osztom be az időm életem, ahogy akarom / anyagi függetlenség szentháromságnál.

Vonzó nő vagyok, szóval mindig akad szexpartner vagy olyan pasi, akivel pár hónapig elrandizgatok, de párkapcsolatot régóta nem tudok fenntartani - számomra túl sok áldozattal jár a nyugis szingli élethez képest. Az unokatesóimnak is amúgy nehezen megy, pedig jóképű pasik, könnyen nőznek, csak nehezen találnak olyat, akivel megéri együtt lenni (azért egy rendes és gazdag családban felnőtt, mentálisan egészséges, sportos, vonzó, értelmes embernek hasonló társat találni olyan, mint tűt keresni a szénakazalban).

A hosszú kapcsolatos emberek többségénél meg utólag rendre kiderül, hogy egy kalap szar volt a kapcsolat már éveken keresztül, csak nem léptek ki belőle.

Szerintem szükségből/másikra utaltságból ne kezdjen kapcsolatot senki...

(Nem a 3. voltam)

Szerintem igen.

Legalábbis minél több ideig vagyok egyedül, minél több ideig vagyok szabad, békés és booldog egyedül, annál nehezebben engedek be valakit az életembe.

#5 Én nem tudom milyen partner lenne, csak azt az érzést keltette bennem a kis szösszenete, hogy magát, vagy csak minket győzköd valamiről, amit maga sem hisz.

Mintha 40 fokban ülne valaki a parton és mondaná, hogy neki nincs melege, szeret sütkérezni, nem akar vízbe menni, mert utána fázni fog. Majd hozzá teszi, hogy amúgy mennyien belefolladnak évente. Itt már azért van egy olyan érzésem, hogy tán csak nem az a gond, hogy nem tud úszni?

Ugyanúgy, 3-as nem vágyik kapcsolatra, mert neki így kényelmes. Tök hihető. Majd hozzáteszi, hogy a kapcsolatok, amúgy sokszor nem is olyan jók. Itt már kicsit az az érzésem, hogy valaki nem tud "úszni".

#9 Ha nem akarsz semmilyen pasival járni, akkor miért írod, hogy milyennel nem járnál végképp?

Nem vagyok buzzancs, de olyan pasit végképp nem szopnék le, amelyik...