Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfinek nehéz lenni?
Elég sokszor látom néhány netes platformon, hogy milyen nehéz nőként az élet és a férfiaknak mennyivel könnyebb minden. Aki pedig mást mer mondani, az automatikusan megkapja az incel kategóriát. Itt is jellemző, hogyha valaki leírja, hogy szerinte férfiként mennyi dolognak kell megfelelnie, akkor megmondják, hogy a belsővel van a baj és ne legyen dagadt, amúgy incel.
Most akkor valóban nehéz férfinak lenni és valóban rengeteg elvárás van feléjük? Miért gondolja sok nő, hogy a férfiaknak annyival könnyebb? Miért tagadnak le bizonyos elvárásokat a nők?
Volt pl. régebben egy kérdés, ahol több átlagos férfi is leírta, hogy nem nagyon megy nekik a párkeresés és pl. tinderen 1-2 match jön csak nekik össze. Női oldalról megkapták, hogy minden normális férfi talál társat, ha nem találnak, nem azok. Hiába írták néhányan, hogy normális férfiaknál is látják azt a problémát, hogy nem igazán kellenek senkinek, ezt sokan nemlétezőnek tekintették. Miért van ez?
Kiegészítésként idetennék egy videót. Ez alapján Szirmai is incel? Vagy tőle elfogadottabb a dolog? (A lényeges részhez ugrik a videó.)
Érdekes egyébként, hogy ezt valamiért leginkább a neten hallani. Ennek is mi lehet az oka?
Azt nem értik általában sokan, hogy mindkét nem felé tudnak magasak lenni az elvárások, csak a szempont más. Nők egy csoportja túl sokat vár el a férfiaktól, de ez ugyanúgy visszafelé is megvan. Ebből születnek az olyan ökörségek, hogy csak akkor lehet kapcsolatod férfiként, ha házad-kocsid-Rolexed van, meg hogy nőként csak akkor találhatsz megfelelő pasit, ha 45 centis derék mellé 110-es mellbőséggel és buborékseggel rendelkezel, a kacsaszáj és a vakolat pedig egyenesen alap. Ezek nagyon eltúlzott elvárások már, szinte groteszk.
A különbség ott gyökerezik, hogy nagyszüleink, de még a saját szüleink idejében is más módon működtek a kapcsolatok. A családjával élő lány magabiztos férfire vágyott, aki biztonságot tud neki nyújtani, cserébe gyerekeket szült és vezette a háztartást; a férfi a gondoskodás, védelmezés vágyát élhette meg a választott nővel, aki szintén gondoskodott őróla, valamint a férfi megélhette, hogy egy nagyobb jóért dolgozik, a családjáért, ahová hazatérve feltöltődhetett. Persze ez erősen túl van romantizálva.
Manapság viszont az egész felborult azzal, hogy képtelenség egy keresetből fenntartani a családot, így a nőknek is dolgozniuk kell. Egyenrangúak lettünk, már nem feltétlen szorulunk arra, hogy egy férfi tartson el, hiszen van saját keresetünk. Ugyanakkor arra sem vágyik egyre több nő, hogy kiszolgáltatva otthon dekkoljon, vagy munka után még rá maradjon a háztartás is. Egyenlő jogok mellé egyenlő felelősség is dukálna, azonban a férfiak egy jelentős része megragadt ott, hogy ő akar uralkodni a kapcsolatban és bizony elvárja, hogy ki legyen szolgálva (ahogy az anyja is kiszolgálta őt egész életében), ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy a cserébe felajánlott teljesítményt (a napi munkát) a nő is ugyanúgy beleteszi a kapcsolatba, és itt borul fel az egyensúly, ahol a nőre sokkal több minden hárul, a férfi pedig a fotelből nézi, évfordulókon ajándékképpen megkérdezi, hogy segítsen-e valamit. Ebből pedig az következik, hogy egyre több nő gondolja úgy, hogy ha választhat egy ilyen férfi és a szingli lét között, akkor inkább szingli marad, az kevesebb rosszal jár. Ilyen férfi mellett gyereket sem lehet vállalni, mert a férfi is gyerekként viselkedik.
Tehát a férfi és női felelősség aránya felborult, és ezen a férfiak egy jelentős része nem is kíván változtatni, nem kíván felnőni a feladathoz, hanem inkább átfordul nőgyűlölőbe, mert nem talál olyan nőt, akit boldoggá tenne a fentebb vázolt életmód. Innentől két út van a kompenzálásra, az egyik, hogy a férfi igyekszik vonzó környezetet teremteni a nőnek (lásd ház-kocsi-meló; a nők extra felelősségét extra munkával kompenzálja, ami végül anyagilag kifizetőtő lesz számára), a másik pedig, hogy nem alá-fölérendelt, hanem egyenrangú társat keres, akivel egyenlően oszlanak meg a felelősségek. Ez a két út mondható a női elvárások alapkövének, meg kell találni a kínálatra a megfelelő keresletet. Ezért van az, a nő halálra szekálja a férfit, hogy igenis mosogasson már el anélkül, hogy külön kérvényt kellene benyújtani, a férfi pedig nem érti, hogy ez neki miért lenne kötelessége, hiszen mindent megad a nőnek. Ezért van az is, hogy a férfi szeretne osztozni a közös költségeken, kivenné a részét a házimunkából, a nő pedig szóba sem áll vele, mert az ő elvárásai anyagi jellegűek lennének.
Az pedig, hogy kinek könnyebb az élet, szintén nézőpont kérdése. A munkahelyeken a férfiak jelentős előnyben vannak, jellemzően megbízhatóbbnak tartják őket, ráadásul nem mennek el szülni, nem maradnak otthon babázni évekre, nem hagyják ott a munkát, ha beteg a gyerek vagy el kell érte menni az oviba. A kapcsolatok terén pedig a nőknek van előnyük, hiszen jellemzően nem ők keresnek, nem ők vadásznak, a férfi az, akit hajt a vágy és az ösztön és a nők a vágy tárgyai.
Kérdező a múltkor nők is írták ki kérdést, gondolom a múltban is és kérdezik, hogy miért nincs esélyük férfiaknál, miért szürke egerek, miért nem kezd náluk senki, miért hagyják őket lar
Leirták nekik is, hogy bennük is van hiba, nekik is változtatni kellene,
Hagyjak őket ott és leirtak, hogy változtatni kellene.
Nemcsak a férfiaknál írjak...
(bocsánat hamarabb küldtem el)
Mindkettő nemnek nehéz, csak a némelyik még randiig se jut el, más meg hiába van rajta túl, akár kapcsolatban van úgyse működik. Mint a férfi, mint a nő csalódik, nincs különbség.
Hm, milliószor volt már firtatva több válaszolótól, hogy az a legnagyobb probléma, hogy a férfiak többsége szexben gondolkoznak míg kevesebben vannak azok a nők, akik szintén csak arra utaznak. A legtöbb nő még mindig az érzéseket preferálja, kölcsönös szerelmet, tiszteletet, hűséget akarna míg csak néhány férfi gondolkodik ugyanúgy.
Közrejátszik aztán az is, hogy hiába a szerelem, hogyha nem illenek össze. Így a nők egy része már esélyt se ad, ha nem hasonló szinten van egy férfi.
Habár ez férfiaknál is tényező, de soknak elég, hogy jól néz ki, lehet vele szórakozni és villogni. Így jönnek képbe az anyagias nők, a pénzéhes csinos nők, akikre van kereslet. A nők egy csoportja átveszi ezt a stílust és vár a gazdag férfira a Porscheban, így szintén kiesnek azok a férfiak, akik nem ütik meg a mércét.
A különböző életforma, értekrend is keresztbe tesz jó pár egyénnél, szóval hiába ad esélyt úgyse működik hosszútávon.
Mint a 11-es írta sokat nyom a latba, gyakori, hogy a férfiak le vannak maradva szellemileg, míg a nők emberismereti síkon így hiába van gyermek, házasság túlnyomórészt válás a vége. Természetesen ez fordítva is előfordul, hogy a nő akar "élni" és nyugodtan félrelép, elhagyja a családot, de sokkal több van azokból, akik inkább nem is akarnak utódot, sőt már még kapcsolatban sem lenni.
Megelégszenek szexpartnerekkel, vagy teljesen belefásulnak, gyűlölik a férfiakat.
Tehát mindenképp mindkettő nem valahol hibás és mindkettőnek nehéz, csak jobb egymásra mutogatni, mint azon lenni, hogy javuljon a helyzet.
Itt is ez megy, hogy azonnal megkapod, hogy "incel/femcel" vagy miközben nem igaz, úgyhogy hiába vannak lepontozva az "incelek"/férfiak sok esetben igazuk van, mert tényleg nagyon sok nő elvárásai az egekben lógnak és azokat nem tudja megugrani kb. senki, viszont a nőknek is van igazuk, mert javarészt a férfiak csak szexben/jó külső gondolkodik...
Annyi bizonyos,hogy nem könnyű. Nem az elvárások miatt, hanem a világ folyása miatt.
Egy férfinak mindig valami sárkány kell. (Nem házi, hanem a "királyságát" fenyegető sárkányra, veszedelemre.) Régen a világ egy epikus hely volt. Férfiparadicsom. Hétfejű sárkányok, kardfogú tigrisek, ellenséges hadak, árvizek, tűzvészek, aszályok álltak rendelkezésére, ahol bebizonyíthatta, hogy legény a gáton. Ahol emberfeletti küzdelem végén győzedelmeskedve összecsaphatta a tenyereit, ez jó mulatság, férfimunka volt. De mára a sárkányok domesztikálódtak, a kardfogú tigrisek kihaltak, senki nem akarja az országot felégetni, a folyókat szabályozták, stb. Most már csak ül a férfi a klaviatúra fölé görnyedve, és nem érti, hogy végül is mi a búbánatos isten fäsza baja van, miért elégedetlen, miért kerülgeti a depresszió, amikor voltaképpen mindene megvan?
" Itt is jellemző, hogyha valaki leírja, hogy szerinte férfiként mennyi dolognak kell megfelelnie, akkor megmondják, hogy a belsővel van a baj és ne legyen dagadt, amúgy incel."
Nem nem nem. Akkor van leszavazva, ha nem ismeri el, hogy egy nőnek is legalább annyi baja van. Nyilván van a férfiaknak is, sőt, az a baj, ha siránkozik, hogy "bezzeg a nőknek aranyélete van"
Nőnek és férfinak is rohadt nehéz,de a fickók nem menstruálnak, és
nem klimaxolnak,valamint nem cseszi szét az alakjukat egy 4kilós gyerek..
Ezek miatt nem jó nőnek lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!